Lázin Miklós András: A különféle szószoktól kezdve a vadason át az erdei büfék zsíros kenyeréig ezernyi ételt fűszerez-színesít, sztárszakácsok, feltörekvő ínyencmesterek és konyhahobbista bloggerek ajánlgatják medvehagymás receptjeiket úton-útfélen a publikumnak. Mindezzel önmagában nincs is semmi baj – lévén, a nemzet értékét az is mutatja, mennyire találékony a konyhaművészete. A probléma akkor „keletkezik,” amikor a főzőcske eszetlen módon, a környezetre sem figyelve zajlik. Márpedig mondhat bárki bármit, a medvehagymagyűjtés mai formáját mindennek lehet nevezni, csak kulturáltnak nem.

(...)

A természet nem homokozó – tartja az új keletű bölcsesség. Szokás ehhez még hozzátenni, hogy aki ezt a kitételt nem éri föl ésszel, azt bottal kell elkergetni erdőről, mezőről. Ráadásul az a veszély fenyeget, hogy ha nem teszik hamarost védetté a medvehagymát, könnyen úgy járhatunk, mint a hóvirággal vagy a gyöngyvirággal.