Apáti Miklós: Egyben felkérem a tisztelt emberjogi bíróság tagjait, válaszoljanak: akad-e köztük olyan szülő, akinek kiskorú gyermekét arra kényszerítették volna oktatóik, hogy a ceruzájuk felemelése nélkül rajzoljanak le egy ötágú csillagot? Mert nálunk még vannak ilyen szülők, s még többen vannak, akik maguk is képesek erre a mutatványra.

A tisztelt bíró urak, akik Európa szerencsésebb felében élhették le az életüket, már arra sem kötelesek emlékezni, hogy mi fán terem a béketábor. S hogy mi minden megtermett ezeken a fákon. Mi itt, eurótlanul csak mosolygunk azon, mi mindent nem tudnak önök. Azt sem tudják, mi volt rápingálva azokra a rakétákra, amelyek az önök városait vették célba. (Mi, élők, mosolygunk. De akik börtönbe kerültek, akasztófára jutottak, azok nem mosolyognak. Igaz, nem is fizetnek. Mert ők már mindenért megfizettek.)

Mi még nem fizettünk meg mindenért. Ezért fizettetnék ki velünk a perköltséget és a négyezer eurót.
Fizessünk? Ne fizessünk?
Tanácstalan vagyok.