Wittner Mária elmondta, a kivégzés árnyékéban döbbent rá arra, hogy őt tulajdonképpen éltre ítélték. Ez az életre ítélés sokkal nehezebb, mert nagyon nagy keresztet tesz az ember vállára. Amikor az egyik társamat elvitték, akkor megesküdtem, ha egyszer módom lesz rá, én nem hallgatok, emlékezni fogok rájuk, és teszem azt, amit tenni kell értük – fogalmazott Wittner Mária.

A fideszes képviselő aláhúzta: a halottakért sokkal könnyebb harcolni, ők már nem rivalizálnak. Viszont a halottnak is kijár az igazság. Nagyon nagy harcba került, hogy Tóth Ilonának igazságot szolgáltassanak, hiszen gyalázatos módon végezték ki – fűzte hozzá.

Én megérzem, ha valaki belső meggyőződésből beszél az 56-os forradalomról; ez egy belülről jövő kisugárzás, nem lehet letagadni. Azt szoktam mondani, 56 forradalma még nem ért véget, akkor fegyverekkel harcoltunk, vér festette be a pesti utcákat, ma viszont szellemi síkon folytatódik ez a harc. Ezt folytatni kell, nem lehet abbahagyni – jelentette ki a politikus.

Wittner Mária megdöbbentő példaként említette, hogy egy, a tanárképző főiskolán - az MSZP-SZDSZ nyolc éves kormányzása idején - végzett diák azt mondta, hogy ellenforradalomként tanították 56-ot, és amikor ő forradalomról beszélt, akkor lerontották a jegyét. Itt tartottunk, és ezért kell hatványozottan küzdeni és harcolni – jegyezte meg Wittner Mária.

Cikk:	"A halottak igazságát az élőknek kell helyre tenniük"
Cikk:	A társadalomnak rehabilitálni kell Tóth Ilonát
Cikk:	"Nem építkezhetünk a kommunista állam bűneire"