Bogár László: Az idő mai urai példátlan erejű és kiterjedésű planetáris uralmukat annak köszönhetik, hogy az elmúlt három évezredben sikeresen kényszerítettek az egész emberiségre egy végzetesen téves időszemléletet. Ennek az eltorzított időszemléletnek, és az erre épülő végzetesen hibás időfelhasználási gyakorlatnak a lényege az, hogy a rövid távú idő szerepe és jelentősége hisztérikusan felértékelődőben, a hosszú távú idő viszont elképesztő gyorsaságú leértékelődésben van. A „mában” megszerezhető és fizikai élvezetekre lehetőséget nyitó haszon, illetve a „mában” meghozott áldozat, ami viszont élvezetektől foszt meg, irreálisan felülértékelt – és fordítva. A jövőben megszerezhető hozadék, illetve a mai élvezetért „fizetendő” hosszú távú „ár” bagatell semmiségnek, jelentéktelenségnek látszik. És ebben a folyamatban a leginkább vészjósló, hogy természeténél fogva öngerjesztő, vagyis saját magát gyorsítja, hiszen lúzernek láttatja azokat, aki a hosszabb távú gondolkodásra és felelősségre építenék tevékenységüket, és a sikeresség piedesztáljára emeli azokat, akik cinikusan röhögve felzabálják mások (a lúzerek, az időrabszolgák) életidejét. És ez teszi a mai időket egészen bizonyosan folytathatatlanná, bármit is állítsanak erről az idő urai, idejük lejáróban van.