Azt a rendszert, amelyben a megrémült hivatalnokok félelmükben nemhogy ellenálltak volna a törvények nyilvánvaló megsértése szándékának, de azt gondolták inkább feladatuknak, hogy jogszabályok megkerülésével a törvényesség látszatát keltsék a nyilvánvaló törvénytelenségeknek.

A közvélemény megtévesztéséhez közcélnak hazudták egy kaszinó leendő felépítését. Ennek megvalósításához titokban kikerülték a kötelező versenyeztetést; ingatlancsere révén úgy juttatták az egyedisége miatt különlegesen értékes állami területhez a beruházásban érdekelt izraeli–magyar üzletembert, Joav Blumot, hogy a közvagyont másfél milliárd forint kár érte; s az izraeli befektetői kör érdekeinek érvényesítése céljából áthágták a vagyontörvényt, a nemzeti földalapról, a vízgazdálkodásról szóló törvényt és a természetvédelmi törvényt. Egészen pontosan olyan szerződést kötöttek, amelyben Blum egy természetvédelmi területen, részben termőföldnek minősülő ingatlanokhoz jutott volna a valós értéknél jelentősen alacsonyabb áron, nyilvános versenyeztetés nélkül.

Gyurcsányék idáig vezető útja kiszámítható volt, hiszen nem szabad elfelejteni, ő maga honnan érkezett a kormányfői székbe. Az üzletemberek azon világából, akiknél a mutyi a szakmai iránytű. Akik Magyarországot olyan zsibvásárnak tekintik-tekintették, ahol minden tárgy bizonytalan eredetű, és minden könnyedén ellopható. Kormányának legfontosabb tagjai közéleti jártasságukat abban az üzleti életben szerezték, ahol azok a milliárdos vállalkozók a legsikeresebbek, akik óriási értékű vagyonhoz jutottak az államnak nyújtott fölösleges szolgáltatásokon keresztül vagy a privatizáció eredményeként, ugyanakkor a befizetendő közterheket offshore cégekben és ügyes bűvészmutatványokkal tüntették el.

A teljes publicisztikát a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.