Dokumentálni kell a magyarság kálváriáját, üldöztetését, a Délvidéken legyilkolt vagy a Duna-deltába elhurcolt magyarok történetét, bemutatni a szülőföldjükről elüldözött felvidéki, a malenkij robotra elvitt kárpátaljai magyarság sorsát – mondta a politikus. A Budapesten létrehozandó "magyar Jad Vasem" feladata lenne emléket állítani azoknak a szerbeknek, románoknak, szlovákoknak is, akik az üldöztetés idején segítő kezet nyújtottak a magyaroknak – közölte a miniszterelnök-helyettes.  (A jeruzsálemi Jad Vasem a világ legnagyobb holokauszt-emlékközpontja, archívumában 130 millió dokumentum, 385 ezer fotó, 2,2 millió oldalnyi, túlélőktől származó beszámoló, 200 ezer órányi hang- és videofelvétel, továbbá 54 nyelven 117 ezer könyv található a vészkorszakról.) Az anyaország másik feladata a lehetőségekhez képest orvosolni a trianoni traumát, a kulturálisan amúgy is egységes magyarság közjogi újraegyesítésével – hangsúlyozta Semjén Zsolt.   
   
Forró Lajos történész elmondta, Werner Mihály apátplébános egyike annak a tucatnyi mártírhalált halt délvidéki magyar papnak, aki nem hagyta magára nyáját a vérzivataros időben. A martonosi plébánossal különösen kegyetlenül bántak hóhérai, napokon, heteken át kínozták, ennek ellenére az utolsó éjszakán meggyóntatta és feloldozta sorstársait – tette hozzá a történész, akinek nagyapja az áldozatok egyike volt. A partizánok által elkövetett megtorlásnak a jelenlegi kutatások szerint huszonöt áldozata volt Martonoson, huszonnégyüket 1944. november 21-én gyilkolták meg, Németh József leventeoktatót pedig korábban verték agyon a Tisza menti faluban – közölte a történész. Az áldozatok a mai napig jelöletlen tömegsírban nyugszanak Martonos és Magyarkanizsa között – mondta Forró Lajos.