Újabb, sérült emberek számára épülő lakóotthon létrehozásához nyújt segítséget egy budapesti önkormányzat, ez alkalommal Újbuda vezetése. A lakóotthon Őrmezőn épülhet fel, melyhez ötven év időtartamra földhasználati jogot jelképes összegért a XI. Kerületi Önkormányzat adott.

„Önkormányzatunk az elmúlt időszakban már számos intézkedést tett e terület minél mélyebb társadalmi beágyazottságának eléréséért” – ismertette Hoffmann Tamás, Újbuda polgármestere. „Munkáltatói érzékenyítő tréninget tartottunk dolgozóinknak, folyamatban van további intézményeink akadálymentesítése, továbbá törekszünk arra is, hogy minél több megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztassunk. Éppen ezért külön öröm számunkra, hogy hozzájárulhatunk a sérült emberek és családjaik otthonának, lakhelyének biztosításához kerületünkben. A felajánlott harminc millió forintot érő telek használata reméljük, hogy csak az első lépése annak a munkának, amellyel segíteni tudjuk a hátrányos helyzetű csoportokat” – fűzte hozzá a polgármester. „Kerületünkben kiemelt szerepet tulajdonítunk az esélyegyenlőségi törekvéseknek” – mondta el Baráth Andrea, Újbuda esélyegyenlőségi referense. „Különösen fontosnak tartjuk, hogy a kerület lakosaiban, intézkedéseinkben, döntéseinkben, hozzáállásunkban minden esetben megjelenjen ez az elv, a tolerancia egymás iránt, a sokszínűség tisztelete. E cél megvalósulása vezeti munkánkat az önkormányzaton belül és kívül egyaránt” – tette hozzá az esélyegyenlőségi referens.

Az önsegítő közösségi otthon Őrmezőn, a Mikes Kelemen utca 10-12. szám alatt 1676 m² területű telken épülhet fel. Az otthon – hasonlóan az Óbudai lakóotthonhoz – passzívház technológiával valósul meg, mellyel mind az önkormányzat, mind az alapítvány a környezettudatosságra és a fenntarthatóságra szeretné ráirányítani a figyelmet.
 
Speciális lakóotthon: közösségi együttélés és önsegítés
 
Az önsegítő közösségi otthon koncepciójával a XI. Kerületi Önkormányzatot tavaly kereste meg a Nem Adom Fel Alapítvány, amely 2011-ben Óbudán már elindított egy sérült emberek számára készülő lakóotthon felépítését megcélzó programot. A XI. kerületben megvalósuló ház specialitása, hogy olyan családok számára kínál lakhatást, ahol sérült gyermek vagy fiatal van, vagy a család egyik tagja sérült személy. „Fontos számunkra, hogy olyan családok, személyek költözzenek a házba, akik egymást segítve tudnak együttműködni” – magyarázta Dely Géza, a Nem Adom Fel Alapítvány kuratóriumi elnöke. „Ennek a modellprogramnak az a fő célja, hogy az élet egyes területein fokozott segítséget igénylő személyek, a ház lakói, mint valami mozaik darabjai egymást kiegészítve egy egészet alkossanak, vagyis képesek legyenek akadálymentesíteni a saját életüket” – tette hozzá az alapítvány elnöke. A ház lakóinak kiválasztása során három fő szempontot vesznek figyelmembe: egyfelől azt, hogy mi az a hiány, amely valakit jogosulttá tesz a programban való részvételre, másfelől az, hogy milyen képességei, kvalitásai vannak a beköltözőnek, mellyel erősíteni tudja a lakóközösséget, harmadrészt pedig, hogy milyen lelki alkattal, normarendszerrel rendelkezik a lakó, vagyis képes lesz-e nagyobb konfliktusok nélkül együtt élni a közösségben.
 
A hasonló élethelyzetből fakadó gondok hatékony kezelése az otthon nagy előnye
 
A Nem Adom Fel Alapítvány tapasztalati szakértői kiemelten nagy jelentőséget tulajdonítanak e különleges koncepciónak. Rolkó Zsuzsa egyedül neveli 11 éves sérült kislányát. Tavaly az Álomépítők című műsor támogatásával egy XII. kerületi önkormányzati lakás kettéválasztásával neki, illetve egy másik, szintén hátrányos helyzetű, sérült gyermeket nevelő családnak alakítottak ki otthont. Azóta egymás mellett, egymást segítve élnek. „A sérült gyermeket nevelő szülőknek nagyon hasonlóak a problémáik, mint bármely más gyermek esetében, csak az a különbség, hogy a megoldandó nehézségek bonyolultabbak, gyakrabban jelentkeznek, és többnyire nem csak néhány éves átmeneti időszakot jelentenek” – mondta el Rolkó Zsuzsa, a Nem Adom Fel Alapítvány tapasztalati szakértője. „Emellé párosul az a szomorú tény, hogy azokban a családokban, ahová sérült gyermek születik, magasabb a válások aránya, vagyis a sérült gyermeket nevelő szülő (többnyire az édesanya) egyedül kell, hogy megbirkózzon a fent említett problémákkal. Természetesen ez azt is jelenti, hogy nem jut annyi idő, energia az egzisztenciánk felépítésére sem, vagyis az anyagi gondok is fokozottan jelentkeznek a mi családjainkban. Ez a mindennapos fokozott terhelés az évek folyamán felemészti az erőnket. Így nagyon fontos minden olyan kezdeményezés, amelynek segítségével a gyermekeink számára több figyelmet tudunk biztosítani” – magyarázta Rolkó.

A tapasztalati szakértők, sérült gyermeket nevelő szülők elmondása alapján nagyon hasznos a közös egymás mellett élés, hiszen saját példájuk alapján ismerik azt, hogy mit él meg a másik ember, több gyakorlati tapasztalattal is rendelkeznek a sérült gyermek gondozásában, továbbá nem csak saját aktuális gondjaik megoldásához tudnak segítséget kérni, hanem ők maguk is segítséget tudnak nyújtani a másiknak.
 
Rolkó Zsuzsa szomszédja Tunyogi Zsuzsa, akinek egy 24 éves sérült fia van. Mára részben önálló, de azért sok mindenben szorul figyelemre, segítségre. Emellett velük él felnőtt lánya és az ő hátrányos helyzetű családból hozzánk fogadott barátnője, aki évek óta a család része.
„A mindennapokban mind a lelki, mind a hétköznapi praktikus dolgokat tekintve nagyon sok szempontból tudjuk segíteni egymást – mesélte Tunyogi Zsuzsa, a Nem Adom Fel Alapítvány tapasztalati szakértője. „Abban különbözünk egy átlagos szomszédi kapcsolattól, hogy mi tudatosan elhatároztuk, hogy kölcsönösen segítünk egymásnak. Keressük erre az alkalmat, próbáljuk közösen átbeszélni a problémákat, nehézségeket” – magyarázta a tapasztalati szakértő.
 
A sérült emberek összefogásából eredő akadálymentesítést tartja kiemelt feladatnak Nagy Gyula is, aki szintén a Nem Adom Fel Alapítvány látássérült tapasztalati szakértője. Ő jelenleg saját lakásában lakik, de átmenetileg sérült és hátrányos helyzetű sorstársaival együtt alkotott egy lakóközösséget. Ez az időszak is sok tapasztalatot adott számára, az együtt lakás nehézségeiről vagy éppen előnyeiről. „Olyan ez, mint egy elhúzódó önismereti tréning” – mondta el Nagy Gyula, tapasztalati szakértő. „Ha ebből ki tudjuk küszöbölni azokat a problémákat, amelyek az egy lakásban történő szoros kapcsolódásból adódnak, vagyis mindannyiunknak meglenne a külön kis apartmanja, akkor csak a pozitívumok lennének meghatározóak. Kialakítottunk egyfajta életrendet, amelyben a képességei szerint mindenkinek megvolt a feladata. S mindenki azzal járult hozzá a közösség életéhez, amiben különösen jó, vagy szívesen ellátta az adott feladatot” – tette hozzá Nagy Gyula.
 
Cél: a lakók saját motivációinak megtalálása
 
A Nem Adom Fel Alapítvány elsődleges célja nem az, hogy segítő szolgáltatásokat hozzon létre a hátrányos helyzetű családok és személyek számára, hanem az, hogy segítsen felfedezni és kiérlelni azt a lelki erőt és azokat a képességeket, amelyek által mindenki a legtöbbet hozhatja ki magából és a saját életéből. Ezt jelenti a „nemadomfel” lelkület, és ennek tárgyszerű megvalósulása lehet a felépülő önsegítő közösségi otthon is. „Pusztán kötelezettségből, adminisztratív módon nem hívható életre ez az intézmény” – mondta el Dely Géza, az alapítvány elnöke. „Az önsegítés, a közösségben gondolkodás, a közösségi segítségnyújtás csak abban az esetben jöhet létre, ha nem az adminisztratív folyamatok azok, amelyek kötelezik erre az ott élőket, hanem saját motivációik, tenni akarásuk sarkallja őket közös életrendjük kialakítására” – tette hozzá a vezető.
 
„Nekünk, sérült embereknek meg kell tanulnunk „akadálymentesíteni” egymás életét. Nem számíthatunk mindig az általános alanyra, a társadalomra. Bár elvárható, hogy figyelembe vegyék a szükségleteinket, de meg kell próbálnunk elsősorban magunkra számítva és sorstársainkkal összefogva mindazt megoldani, amire magunk is képesek vagyunk – fűzte hozzá Nagy Gyula, a Nem Adom Fel Alapítvány tapasztalati szakértője.