Pozsonyi Ádám: Igazából ott lett minden elrontva, a felvilágosodás környékén, amikor az ember a világ közepének kezdte képzelni magát, s úgy gondolta, az univerzum titkai reá is tartoznak.
És feltűrte ingujját, kutakodni kezdett, tudni akart mindent, fiókot húzgált, zseblámpát keresett, bekukucskált minden sarokba, benézett minden ajtó mögé, és amit ott látott, azt beleordibálta a világba.

S mivel általában semmi értelmezhetőt nem látott a feltárt ajtók mögött – homályos látása, csöppnyi kis élete nem teszi erre alkalmassá –, vagy ha látott is valamit, hát félreértette, rosszul értelmezte, ha meg nem értelmezte rosszul, hát nem arra használta, amire kellett volna, nagy összevissza kiabálás lett abból a világba ordításból.

Aztán később a könyvnyomtatás elterjedésével visszafordíthatatlan lett a folyamat. A nagy példányszámú napi- és hetilapok megjelenése pedig azt eredményezte, hogy a kihúzott fiókokban lévő zoknik, sérvkötők és gyűszűk állapotáról, méretéről és feltételezett eredetéről szóló informá­ciókat nagyüzemben kezdte megosztani az emberiség.

Feltételezett információt mondok, mert a fiók tulajdonosának szándékairól, céljairól vagy akár személyének megértéséről aligha beszélhetünk az alatt a pár évtized alatt, ami e kukucskálónak egyáltalán megadatott.