Borókai Gábor: (...) Két éve az Orbán-kormány úgy kapta ölébe a „háromszáz évente felbukkanó”, kivételes lehetőséget, hogy országunk épp a periféria külső szélére volt taszítva. Az állam hitelekből finanszírozta önnön létét, a közszolgáltatásoktól kezdve a nyugdíjak kifizetésén át a beruházásokig, a polgárok ugyancsak kölcsönökből tartották fenn, vagy javították kicsit életminőségüket, a közösségi vagyonértékeket mind egy szálig privatizálták, és az érte kapott summát nyom nélkül felélték. Noha kormányaink jobbára a centrum igényei és javaslatai szerint rendezték életünket. A szakértők tanácsaihoz igazodtak. A közeledésből mégis távolodás lett. A gazdagodásból elszegényedés. Azóta eltelt két év...

(...)

Az viszont mégsem vitatható el ettől az időszaktól, hogy immár nem önmagunk és az ország végletes eladósítására telepítjük hétköznapi létünk költségeit. És hogy a jövőben megint a saját lábunkon álljunk, Magyarország újratervezse folyik. Teljes gőzzel. Tény, hogy immár a centrum igényeivel és érdekeivel nem teljes összhangban, de a formállogika szerint talán épp ezért nagyobb eséllyel a sikerre.