Szentmihályi Szabó Péter: Kár lenne tagadni, nagy élvezettel olvastam az őszödi rém hűséges táskahordozójának panaszát, amely szerint „akár valódi ünnep is lehetett volna Horn Gyula 80. születésnapja a magyar baloldal számára”, de a mostani MSZP-s vezetés megtiltotta Kósáné Kovács Magdának, hogy felolvassa Gy. F. köszöntő levelét, pedig hát Kósáné „Horn minisztere, az MSZP európai parlamenti képviselője volt”, ráadásul Orbán Viktor levelét Baja Ferenc felolvasta.

(...)

Hát igen, nehéz az élet, hálátlanok az emberek. Mindez az ismert okok miatt az ünnepeltet nem érdekli, 1994 már jótékony messzeségbe tűnt, bár „eredményei” velünk élnek, csak körül kell nézni az országban és persze az önmagával is meghasonlott baloldalon. Annyira még nincs azonban messze ez a dátum, hogy ne emlékeznénk az akkori garnitúrára, a Horn-kormány minisztereire (Kuncze Gábor, Fodor Gábor, Lotz Károly az SZDSZ-től, Békesi László, Pál László, Lakos László, Kósáné Kovács Magda, Baja Ferenc, Keleti György, Kovács László, Vastagh Pál, Kovács Pál, Katona Béla a szocialistáktól). Bizonyára vannak, akiket ez a névsor nosztalgiával tölt el, engem borzadállyal, de hát ilyen a velünk élő történelem, és akkor még nem is említettük az egy év múlva színre lépő Bokros Lajost és Suchman Tamás privatizációs minisztert. Akkor már egészen világos volt minden józan ember számára, hogy a bénán indult, felemás „rendszerváltásból” semmi sem lesz, a restauráció a Nyugat hathatós segítségével zökkenőmentesen sikerült. Sok hűhó semmiért, pontosabban azért, hogy a Magyar Népköztársaságból Magyar Köztársaság legyen. És ma még mindig a kommunista utcanevek gyomlálásánál tartunk. A fenti névsorból mindez érthető.