Boros Imre: Amióta ismét az IMF-hez fordult a kormány, disputa folyik arról, milyen megállapodásra van szüksége hazánknak. A kormány elővigyázatossági megállapodást kötne, ami akkor válna csak konkrétan pénzzé, ha tőlünk független piaci zavarok miatt szüksége lenne rá az országnak. Az IMF nyilatkozói pedig rendre azt hangoztatják, hogy ők készenléti (stand by) hitelt akarnak adni, úgy, mint annak idején a Gyurcsány-kormánynak. A hazai baloldal természetesen az IMF álláspontját osztja. Legutóbb egyik vidéki egyetemünk docense pedig annak a véleményének adott hangot a rádióban, hogy már nagyon unja az erről szóló diskurzust, mert a lényeget tekintve mindegy, hogy milyen megállapodás születik. Annak így is, úgy is kötelező ereje lesz ránk nézve. Nos, először is le kell szögezni, hogy az IMF-fel eddig kizárólag szocialista, illetve balliberális kormányok kötöttek hitelszerződést, és ezek mindegyike készenléti megállapodás volt. Az ország pedig mindig hosszan nyögte e megállapodások terhét. Elég a Bokros–Surányi-évekre, egyebek mellett például a csúszó forintleértékelésre gondolni. Ezért is alakult ki mára IMF-fóbia a hazájuk üdvét kereső magyar emberekben.