– Ön szerint mi történt az elmúlt két évben, felér egy rendszerváltással az a törvényhozói munka, amelyet elvégeztek, vagy megmarad a rendszermódosítás szintjén?

– Rendszerváltásnak nem minősíteném, hiszen az huszonkét évvel ezelőtt a diktatúrából a demokráciába való átmenetet jelentette. Az elmúlt két évben a rendszerváltás óta eltelt időszak tapasztalatait összegezve módosítottuk vagy újraírtuk azokat a jogszabályokat, amelyeken túllépett az idő, vagy csak egyszerűen rossz törvények voltak. A nagy társadalmi alrendszereknél – oktatás, egészségügy, gazdaság – ezek a változtatások elkerülhetetlenné váltak. A Fidesz–KDNP tehát átfogó rendszerkorrekciót hajtott végre.

– Ebben a folyamatban mire lehet még számítani 2014-ig?

– A nagy változtatások jogszabályi alapjainak megalkotásán túl vagyunk. Tavasz elején nem véletlenül hangzott el, hogy ezután a konszolidációs időszak következik. Ilyen mértékű átalakítások után szükségessé válhatnak még kisebb módosítások, de alapjában véve az Országgyűlés megteremtette azokat a kereteket, amelyet „be kell lakni” a következő években.

– Konszolidáción mit értsünk? Azért kérdezem, mert a fogalom egyfajta kiegyezést is hordoz, viszont a politikai harc és szembenállás egyáltalán nem lanyhult az utóbbi hónapokban.

– Látszatra ez valóban így van. A magyar politikában nagy békességre nem kell számítani a következő két évben sem. A konszolidáció nem a politikai versenyfutásra vonatkozott, hanem a törvényhozói munkára, amelyben már tavasszal látszódtak ennek nyomai. Az a gyorsaság, amely 2010 májusától 2011 végéig jellemezte a parlamentet, mindenképp visszafogottabbá vált.

– Tehát a konszolidáció időszakát éljük, csak a politikai közeg, az ellenzék vált ki harcosságot a Fideszből?

– Nálunk ahhoz mindenki hozzászokhatott, hogy jóval élesebbek a politikai viták, mint például Nyugat-Európában. Ezekben a vitákban – ha valaki vet egy pillantást az ellenzék stílusára – nem mi vagyunk a kezdeményező fél. Nyilván a kormányoldalon is vannak erősebb megnyilvánulások, de ezek többnyire csak reakciók a támadásokra. Az MSZP részéről elég csak azt felhozni, hogy képviselőjük a náci háborús bűnös orvos, Josef Mengele tevékenységéhez hasonlította a rokkantnyugdíjasok jogosultságainak felülvizsgálati folyamatát.

– De ugyanezen MSZP irányából a nagykoalíciót is felvetették a Fidesszel. Készülnek bármilyen koalíciós együttműködésre 2014-től?

– Komoly pillanataiban az MSZP sem gondolhat nagykoalícióra. Reá­lis alternatívaként a mi oldalunkon egyetlen ellenzéki párttal sem merülhet fel koalíciós kormányzás. Egyébként az elmúlt hat ciklus leggyengébb ellenzéke a mostani. Nemcsak a parlamenti számarányuk és teljesítményük miatt van ez így, még a saját szavazótáboruk sem gondolja róluk, hogy képesek lennének vezetni az országot.