Kiss László: ...az sem vitatható, hogy egy-egy kölcsön feltételeit általában a kölcsönt adó és nem a felvevő szabja meg. Csakhogy mi nem idegen kéregetők vagyunk, hanem családtagok. Egyenjogú tagjai az uniónak és a valutaalapnak, éppen ezért talán egészségesebb lenne, ha nem koszos idegenként bánnának velünk. Nem húzgálnák a fülünket, nem adnának kokikat meg körmösöket, s egyáltalán, felnőttként tekintenének ránk. Nem óriásnak és nem is törpének néznének bennünket, hanem felnőttnek. Néha-néha botladozó, még mindig a helyét kereső, de önálló nemzetnek, amely el tudja dönteni, hogy mi jó neki. Nemzetnek, amely, ha családon belül segítséget kér, nem kioktatásra és alamizsnára vár. Nem a haját kell cibálni, kioktatni, figyelmeztetni, a francia etikettre nevelni, hanem megpróbálni segíteni neki. Ha nem is családi szeretetből, de egyszerű önérdekből, akár üzleti célból is. Mert kicsinysége is csupán nézőpont kérdése. Még akkor is, ha nem Lilliputban, Európában vagyunk.