Alexa Károly: A vizet a 19. századig többnyire borral vegyítették, hiszen a városi víz egészen a 19. századig általában fertőzésveszélyes volt. Azt is meg kell mondani persze, hogy nem csak racionális okokból ittak az emberek. „Rúgjatok be, szakadatlanul” – javasolta még 1864-ben is Charles Baudelaire, „hogy ne érezzétek az idő rettentő súlyát, mely vállatokat töri és a föld felé görnyeszt: be kell rugnotok, szüntelenül”. Persze a prédikátorok és moralisták sem voltak restek ostorozni a részegeskedést, s ennek köszönhetően súlyos büntetések várták azokat, akik túl gyakran akartak szabadulni a vállukon hordott idő súlyától.

Hogy hol is tartunk ma a bor világtörténetében? Hamvas Béla szerint az özönvíz előtti ember még csak álmodozott róla. „Az özönvíz után Noé elültette az első szőlőtőkét és ezzel a világtörténet új szakasza kezdődött. A harmadik kor pedig a víznek borrá változtatásával kezdődik, s mi jelenleg ebben a korszakban élünk.” S Hamvast parafrazálva, Magyarországon a kommunizmus bukása a szőlőkultúra felélesztésével kezdődött. Egy pohár jó bor nem volt egyéb, mint a kommunizmus halálugrása.