Kiszelly Zoltán: A nyugatiak tanultak a diktatúrák leckéjéből, és olyan jövedelempolitikát alakítottak ki, amely a demokráciának egyfajta jóléti legitimációt ad. Leegyszerűsítve, egy átlagos dolgozó jövedelmének ugyanis csak harmadát költi lakbérre. Egyharmad marad az autóra és más szükséges, rendszers kiadásokra. A fennmaradó egyharmadott fogyasztásra vagy takarékosságra fordítják. Ez a modell csak úgy - volt - tartható, ha rezsiköltségek emelkedésének ésszerű gátat tudnak szabni.

A magyar társadalom rossz közérzetének egyik fő oka éppen az, hogy a szocializmusban ingyenesen vagy ártámogatással biztosított alapvető szükségletek (pl. oktatás és az energiafogyasztás) költsége a támogatás kivezetése után nem épült be kellően a fizetésbe.