Szentmihályi Szabó Péter: Mivel a lehető legrosszabb időkben kezdtem meg tanulmányaimat, Rákosi pajtás kormányzása idején, a szürkeségből és szegénységből csak a gyakori szénszünet maradt meg kellemes emlékként, a rossz papírra nyomott, fekete-fehér tankönyvekből pedig csak úgy süvített a hazug és reménytelen jövő. Később, már a kollégiumban, a napirend a következő volt: felkelés hatkor, tanulás fél héttől fél nyolcig, fél nyolckor reggeli, nyolctól fél egyig tanítás, egykor ebéd, kettőtől háromig séta, fél négytől fél hatig tanulás, fél hattól hatig uzsonnaszünet, hattól hétig tanulás, fél nyolckor vacsora, tízkor villanyoltás. Rádió nem volt, napilapok nem jártak, a televízió kísérleti adását egy zárható szekrényben tartott, kisképernyős készüléken nézhettük a moziteremben, ahol szombatonként a szovjet filmművészet egy-egy alkotásával ismerkedhettünk meg. Ezt nem panaszképpen említem, inkább vigasztalásként: valamicskét mégiscsak ment előbbre a világ, bár az iskolatáska nehezebb lett, és a könyvek százszor drágábbak, de szépek és színesek.