Mező Gábor: Az Angliában versenyző paralimpikonok nap mint nap bebizonyítják, hogy máshogy is lehet, hogy van élet, mégpedig teljes élet a veszteségeken túl is. Nemet mondva az önsajnálatnak. Igazi sportembereket láthatunk ezekben a napokban, olyan embereket, akik teljesen érthetően rosszul vannak a „mozgássérült”, vagy éppen a „rendellenes” szavaktól. Nap mint nap bebizonyítják, hogy ezek túlzó, értelmetlen kifejezések, még akkor is, ha a riporterek már a kérdéseikkel is megkülönböztetik őket az „épektől”. Mire fel? Döntőjük iramát elnézve, a paralimpikon úszónők nevetve lehagynának minket, épeket a medencében, hiába adnánk bele mindent. Ahogyan asztaliteniszben is kikapnánk a hétfőn aranyérmet nyert Pálos Pétertől. Talán nem is ártana egy-egy ilyen bemutató versenyt szervezni, legalább a miheztartás végett. Hogy lássuk, mi, átlagpolgárok mire jutnánk a köznyelv által csak „nyomorékoknak” becézett honfitársaink ellen. Gyanítom, hogy nem a mi kezünket emelnék a magasba a bírók. Ez az elképzelt barátságos verseny valami hasonlót üzenne, mint a paralimpia. Azt, hogy a sport, a mozgás kiszakíthat minket a letargiából, egyenlővé tehet, és felemelhet.