Megadja Gábor: A humanisták az emberiségért való absztrakt rajongásuk folyományaként épp emberi vonásainktól fosztanának meg minket: tökéletlenségünktől, amely ugyanakkor szabadságunk biztosítéka is. Kétségtelen, hogy e tökéletlen szabadság sokszor eredményez rosszat, konfliktusokat, borzalmakat. Ám ezek a borzalmak semmik ahhoz képest, amit az univerzális homogén állam okozna. A totalitárius gondolat egyik legfőbb hajtóereje ugyanis az utópikus, az emberiség üdvözítésére irányuló akarat, mai formájában egy plasztikus megfogalmazás szerint "neojakobinus boldogságdiktatúra". A mai európai szuverenitáskonfliktusban, ahogy - némiképp eltérő módon és mértékben - az Egyesült Államokban az államok és a központi kormányzat (valamint a bírák) közti vitákban, valamint néhány "renitens" állam (nem is tudom kikre gondoljunk...) és a nemzetközi szervezetek közti ellentétekben is ezt, és nem apró technikai jellegű vitákat kell észrevennünk