Magyarország két éve olyan magasra tornyozta maga előtt a feladatokat, hogy némelyek azt hitték, egy bástya elé kerültek, s még az sem tűnt föl nekik, hogy nincsenek lőrések. Orbán Viktor felsorolta a két év erőfeszítéseinek eredményeit, és megerősítette, hogy a kormány folytatja a megkezdett politikát. Ezért esett szó az adósságcsökkentésről, az államháztartási hiány mérsékléséről, a középosztály megerősítéséről, a munkahelyteremtésről és az ősszel megalkotandó földtörvényről.

A központi téma tehát nem az IMF-fel történő megállapodás előnyeinek és hátrányainak taglalása volt, hanem az a közigazgatást, adózást, hiteltörlesztést, munkahelyteremtést magában foglaló nagy, átszervező munka, amelynek az Orbán-kormány a félidejéhez ért. A miniszterelnök új politikai életszabályok szükségességéről beszélt, s ebben az „élet” szó beiktatása a legérdekesebb. Mert az a politika, amelynek nincsen köze az élethez, az életünkhöz, előbb vagy utóbb kudarcot vall. Az SZDSZ ezen bukott meg, az LMP pedig emiatt nem tudja növelni táborát. Bár Orbán Viktor nem először magyarázta el az okokat, a pénzügyi biztonsági háló fontosságát, a Jobbik elnöke megkérdezte, miért kötünk megállapodást az IMF-fel, ha nincs szükségünk a hitelre. Ilyen kérdések a téren, a sakkozók közt meg a gőzfürdőben egészen jól hangzanak, de parlamenti politikusnak ennyire naivan nem tanácsos kérdezősködnie, mert neki a kérdés utáni visszakérdezésre is tudnia kell előre a választ.

A teljes publicisztikát az MNO-n olvashatja.