Ragáts elnök erős morális önmérsékletről tett tanúságot, amikor a kalózreflexeinket megmozdító sorozat beszállítására nem a kormányfő nevelt lányát, hanem a sajátját kérte fel. Ebből is látszik, hogy igazuk van a nemzetközi szervezeteknek: Magyarországon a sajtó tökéletesen szabad. Szó szerint: itt mindent szabad.
Ragátsnak nem ez volt az első gyanús szerződési ügye, de az előzőből valahogy kilábalt - még úgy is, hogy a három parlamenti párt, amely tavasszal nyolc-null arányban pajzsra emelte őt, immár ellene fordult. Meg is találták a politikai bűnbakot a negyedik pártban, amely fatális véletlenek folytán nem képviselteti ugyan magát a köztévé kuratóriumi elnökségében, viszont a háttérmunkája állítólag közmondásosan félelmetes. Csoda-e, ha ilyen könyörtelen médiaklímában megromlik az ember egészsége, s haladéktalanul elvágyódik kikúráltatni magát melegebb éghajlatra, keresztül-kasul szántva a déltengereket?

Ráadásul ez egy olyan ország, ahol még a miniszterelnök sem köti a népe orrára, hogy ezúttal melyik gazdag koktélkultúrájú diktatúrában piheni ki a megszorító kormányzás fáradalmait. Talán Friderikusz Sándor - úgy, mint tavaly - már fel is vette vele a hamisítatlan élő interjút, amiből Gál J. Zoltán kormányszóvivő tájékozódni fog főnöke hollétét illetően. Mi köze akkor a közvéleménynek egy megroggyant egészségű tévéelnök rekreációs programjához? Egy biztos: a fedezet mindenképp összejött rá.

Ócska akadékoskodás, hogy a kevésbé szabad, előítéletekkel teli országokban az efféle fáradalmakat a rabkórházban szokták kipihenni. Az ilyesmi tűrhetetlen precedenst teremtene. Ha minden kormánytagon számon kérnék, hogy miért vett fel például kedvezményes lakáshitelt annak tudatában, hogy a kedvezményeket ripsz-ropsz el fogják törölni, és ez a számonkérés még következményekkel is járna, alig lézengenének a kormányülésen. Kinek jó az, ha nincsen kormányozva az ország? Vagy lehet, hogy nem is nagyon éreznénk meg a különbséget?

Az egészségi ok mint hivatkozás amúgy sokkal elegánsabb volna más esetekben is, ha kádercserére határoztuk el magunkat. Teljesen fölösleges volt például meghozni a lex Szászt, ezt az arcpirító, a nemzetközi közvélemény egyöntetű rosszallását kiváltó törvényt is a pénzügyi felügyelet átszervezéséről: egyszerűen azt kellett volna mondania a Medgyessy-csapatnak, hogy Szász Károly egészsége vészesen megromlott, mióta seprűnyéllel támadt önmagára, s ez az atrocitás más esetben is akármikor előfordulhat. De bízvást emelt fejjel távozhatna mondjuk Kökény Mihály is az alkotmányellenesnek bizonyuló kórháztörvény miatt - s még nem is állítana valótlant, ha azt mondaná, hogy egészségi okokból.

Tréfára persze semmi okunk. Ragáts ment, de semmi garancia arra, hogy az időben kinevezett alelnök szalon- és működésképessé tudja varázsolni a nemzet televízióját. Mindenesetre már most tanácsos volna nyilatkoznia nevelt lányairól és fiairól, elvált feleségeiről, kollégiumi szobatársairól, frissen felvett hiteleiről. Jó volna, ha nem kellene keresztül-kasul forgatnunk a Ki kicsodát...

Csontos János, Magyar Nemzet

fidesz.hu