Versenyképesség és szolidaritás - ez az új Bokros-mű címe. Az első pillantásra hangzatos, valószínűleg Medgyessy Péternek és László Csabának is postázott küldemény azonban - micsoda meglepetés! - kemény lépések megtételére buzdítja a kormányt. Például a családi pótlék reformjára, a lakáshitel kamattámogatásának teljes eltörlésére és a jelenlegi, elsősorban a közüzemi díjakra vonatkozó ártámogatási rendszer megszüntetésére. Bokrosnak mellesleg még nyűg a MÁV és a Malév központi támogatása, sőt, ha rajta múlna, megkurtítaná az agrárium dotációját is. Hogy a Horn-kormány fő pénzügyére igazán elemében lehetett, amikor tanulmányát készítette, jelzi a közszféráról alkotott elképzelése. Szerinte ugyanis jóval többen dolgoznak ma az államigazgatásban és az önkormányzatoknál, mint a versenyszférában. Bokros, aki jelenleg a Világbank igazgatója, még átalakítaná az egészségügy és az oktatás finanszírozását. De, hogy ne nyugodjanak meg az említett területek érintettjei sem: mindkét szektorból kiszivattyúznák az állami pénzt, sőt a felsőoktatásban még a tandíjat is bevezetnék - legalábbis a 130 pontos intézkedéssorozat alapján.

Hogy ne áruljunk zsákbamacskát: az egyelőre csak tanulmányként funkcionáló új Bokros-pakk olyan időben született, mikor az egyensúly helyreállítására nagy szükség lenne - ám bizonyosan nem ebben a formában. A terjedelmes program tudniillik nem kevesebbet javasol, mint hogy a büdzsé vonuljon ki a gazdaságból.

Miközben megállapíthatjuk, hogy a Medgyessy-kormány belejött a "csomagolásba", a megszorításokba, újfent alternatíva is érkezett Bokros Lajos személyében, aki pénzügyminiszterként úgy kezelt bennünket, mint egy a multicég a leányvállalatát. Osztott, szorzott, költséget csökkentett, így háztartások százezrei mentek tönkre, és padlóra kerültek a magyar cégek.

S hogy a Horn- és Medgyessy-kormány által vallott pénzügyi szemléletű tervezés hová is vezetett? Hiába a lakástámogatások visszafogása, az adókkal történő manipulációk, olyan költségvetése van az országnak, ami gyakorlatilag használhatatlan. A 4,5 százalék helyett több mint 5,2 százalékra, vagy még ettől is rosszabbra teljesülő GDP-arányos deficit lényegében azt jelenti: a 2004-re tervezett 3,8 százalékos hiányszint sem tartható. Miközben tehát az euró mielőbbi átvételére kellene készülnünk (az Orbán-kormány idején a céldátum 2006 volt), a közös fizetőeszköz bevezetésének körülményei egyre távolodnak. Csak úgy megsúgjuk, hogy az eurózónához történő csatlakozás kitolása a pénzügyi szektornak és a bankoknak óriási üzlet. A véletlen műve-e, hogy a nemzetközi és szakmai tiltakozás ellenére meneszthetik Szász Károlyt a PSZÁF éléről, s kap majd különleges ellenőrzési jogokat a pénzügyminiszteri hatáskörön keresztül a kormány?

A költségvetés, a magyar gazdaság hitelessége forog tehát kockán. Pillanatnyilag csak megszorításokkal, újabb csomagokkal működőképes a büdzsé és az ország. Persze meglehet, hogy Bokros Lajos, a csomagolás atyja már tud valamit. Hamarosan valakiknek tényleg csomagolniuk kell.

Forrás: Magyar Nemzet, Szajlai Csaba, 2003. december 20.