- Hogyan vélekedik arról, hogy most, október 23-án az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért szervezet tüntetésén jelentheti be Bajnai Gordon visszatérését a politikába?

- Sajnos a rendszerváltás óta csak két miniszterelnök volt, akik erkölcsileg is elfogadhatóak az ország számára. Finoman szólva is kissé bizarr az, hogy egy pufajkást, aki részt vett a sortüzekben és a megtorlásokban, visszaszavaztak a hatalomba, holott ’56 szellemére épült maga a rendszerváltás is. De itt van még a D-209-es, a tartótiszt Medgyessy, és a harmadik, Gyurcsány Ferenc, akit én segédmunkásnak nem vennék fel az állataim mellé… Annak idején sokat gondolkodtam ezen, és beszélgettem a barátaimmal, hogy nekünk csak olyan kormányfő jár, akit csak szégyellni lehet? Aztán 1998 és 2002 között végre megérezhettük, hogy jó itthon lenni, jó magyarnak lenni. De az Orbán Viktor elleni jelenlegi támadások sem szólnak semmi másról, csak hogy a nyakunkba ültessék azt a Bajnai Gordont, aki ugyan rövid ideig kormányzott, de senki nem választotta meg miniszterelnöknek, hanem az „őszödi böszme” nevezte ki. Azt mondtam akkor, hogyha még egy évet hatalmon maradnak, akkor kitehettük volna a táblát, hogy „Magyarország elkelt”.

- ’89-ben Önök azt gondolhatták, hogy megismerhetővé és lezárhatóvá válik a múlt, mégis, ha az említett politikusok kormányzó pozícióba kerülhettek, akkor a múlt nagyon is itt van a jelenben…

- Valójában rendszerátmentés zajlott, ugyanis a ’80-as évek közepére gazdasági csődbe jutott az ország, ezért tárgyalni kellett az IMF-fel. Nagyon érdekes, hogy az a Kádár, aki addig úgy építette a szocializmust, hogy megtöltötte a 301-es parcellát, egy mondat után fejet hajtott a kapitalizmusnak. „Eddig szocializmust építettünk, ezután majd kapitalizmust építünk” – gondolta ő. Hát kik ezek az emberek? Elvtelen, hataloméhes erkölcsi hullák! Mert, ha nekem van egy elvem, azt én viszem a halálomig, és nem adom fel. De mi történt? A hatalomért, pénzért, vagyonért kiszolgáltattak egy egész nemzetet. Megtermelt értékeinket átjátszották, és ezért tudja őket elfogadni a Nyugat, mert lakájmódon azonnal meghajoltak, mint annak idején Moszkvának. Nekik teljesen mindegy, hogy kinek szolgáltatják ki hazánkat. Úgy, mint két malomkő között őrlődik ez az ország a keleti internacionalizmus és a nyugati globalizmus között. Ilyenkor felteszem magamnak a kérdést: ezért harcoltunk, ezért halt meg annyi ember. És ezt súlyosbítja, hogy nem engedik a forradalmat tisztára mosni.

- Az egyik legnagyobb hazugság épp Tóth Ilona koncepciós pere volt…

- Épp a napokban olvastam a könyvet. Nagyon megrázott. Pedig én előtte már logikailag összeraktam azt, ami ebben a könyvben le van írva. Én pontosan tudtam, hogy Tóth Ilona pere volt az egyetlen nyilvános per a Díszteremben. Az egész azért volt, hogy a Nyugatnak és a kommunista elvtársaknak bebizonyítsák, „nincs itt baj Magyarországon, csak a csőcselék randalírozott, ugyanis, „ha egy orvos ennyire szadista, akkor milyenek lehetnek a pesti srácok az utcán?” Így gyalázták meg Tóth Ilonát emberségében, és rajta keresztül a forradalmat. Nem véletlen, hogy Kádár titkosíttatta ’56 sajtóját, mert ez volt az a két hét, amikor nem hazudott a sajtó. De én mindig azt szoktam mondani, nincs titok a Nap alatt, mert az igazság egyszer kiderül. Két gyermek naplója is előkerült később, amelyben a forradalom napjait örökítették meg úgy, ahogy ők akkor tizenkét-tizennégy évesen látták az eseményeket.

- Ön ismerte személyesen Tóth Ilonát?

- Nem, de a sorsát igen. Ráadásul a koncepciós perek logikáját tökéletesen nyomon lehet követni Tóth Ilona esetén keresztül, és azért kellene megcsinálni a történet nagyjátékfilmes feldolgozását is, mert így juttatható el széles tömegekhez, hogy mi történt valójában ’56-ban. Aki megnézi ezt a drámát, soha nem fogja elfelejteni, hogy mit csináltak, és hogyan mocskolták be a forradalmat. Nekünk az volt a célunk, hogy ezt a mocskot lemossuk Tóth Ilonáról. Tóth Ilona gyerekkora óta orvosnak készült, de képesek voltak rá, hogy meggyalázzak hivatástudatában, s felakasszák a forradalommal együtt.
Nagyon kemény harcot folytattunk Tóth Ilona igazságáért. Az évekig dobozban lévő nyers filmet csak gyűjtésből tudtuk megcsinálni. De én akkor is azt mondtam és most is: Tóth Ilona sorsát ország világ elé kell tárni, mert meg kell értenie az embereknek, hogy miről is szóltak azok a perek.

- Később aztán az első Orbán-kormány idején megtörtént Tóth Ilona rehabilitációja és úgy kerülhetett a SOTE elé szobra.

- Igen, Ilona visszajuthatott ércbe öntött tisztaságában oda, ahonnan elindult.

- Jelenthet bármilyen körülmény felmentést azoknak az embereknek, akik szerepet játszottak a koncepciós perekben?

- Soha, sehol nem igazolhatjuk a hóhérokat, nincs igazolás arra, amit tettek. Főleg annak fényében, hogy később ők rendszerátmentést csináltak a haszon reményében. Ezekből a vöröskönyves kommunistákból lettek az élkapitalisták. Egész életüket átszövi a hazugság, és még mindig vissza akarnak jutni a hatalomba. Erről szól a 23-i tüntetésük is, ezt tervezik, de nem fog menni. Az az ember, aki mindig megbotránkozott a hazugságon, az nem tudja elfogadni azt a hazugsághalmazt, amit be akar adagolni nap mint nap a baloldal a Parlamentben ma is.

- Beszélhetünk ’56 misztériumáról?

- A zászlónkban van a misztérium, ugyanis ez egy lukas zászló, amiből kivágták az átkos címert, és mi mindig erre az átkos címerre asszociáltunk. Egy egészséges gondolkodású, olasz fiatalember adta meg igazán a lyukas zászló értékét. Ő azt mondta, hogy ezen a zászlón a lyuk lehet Krisztus sebe, de akár golyó ütötte seb is, a kérdés az, hogy mikor gyógyul be ez a seb.

- Mit üzenhet ’56 eszménye a ma emberének?

- Például azt, hogy nekünk együtt kell dolgozni azon, hogy ez a seb begyógyuljon! A zászlón is, az ország testén is, mert ez a mi érdekünk, ez a mi hazánk. Aki kifosztotta, menjen a vagyonával, de bennünket hagyjon, hogy újjáépíthessük ezt az országot. Hagyja, hogy felemelhessük úgy, ahogyan ’56-ban szerettük volna. Ez a seb akkor fog begyógyulni, ha Magyarországon már elfogadott lesz a fiatalok körében is az 1956-os forradalom tisztasága és hősiessége. Tudom, hogy nehéz éveken vagyunk túl, de ha van remény arra, hogy fölemelkedik az ország, akkor, mielőtt a markunkat tartjuk, mi áldozzunk ezért a hazáért, úgy, ahogy áldoztak 1956-ban a forradalmárok, akár az életüket is.