Domonkos László: Szerb dallamokat penget szerb hangzású hangszerén egy torzonborz figura a főutca egyik házának lépcsőjén, szemetet sodor az őszi szél. Magyar szót még elvétve sem hallani. Letaglózva szédelgek a negyven éve ismert házak között, a megszokott utcákon, automatikusan fordulok be itt és ott, az már fel sem tűnik, hogy akárcsak Pesten vagy Szegeden, egyáltalán nem az a jól ismert bolt vagy intézmény van már ebben vagy az épületben, amiket hosszú időn át megszoktam. A könyvbemutató, amelyre most indulok – egy idős, kiváló szabadkai asszony memoárkötete, a délvidéki magyarirtó vérengzések áldoza­taiért és a történtek kutatásáért alakult Keskeny Út Alapítvány adta ki –,  Silák Mária címét viseli: Szép és szomorú Szabadkám.