- Talán nem túlzás azt állítani, hogy Józsefvárosnak rossz a megítélése. Változott-e a helyzet?
- Józsefvárosnak rosszabb a megítélése, mint amilyen a helyzet valójában. Ez az elmúlt évtizedek örökségének része és sajnos ez a számok világában is jelentkezik. Alacsonyak az ingatlanárak, a befektetési hajlandóság is jóval kisebb, mint más, jobb megítélésű környékeken, annak ellenére, hogy Józsefváros ma már egyáltalán nem az a hely, ami régen volt. Azt szeretnénk elérni, hogy a magyar emberek fejében változzon meg a kerületről alkotott rossz kép. Jöjjenek el, és tapasztalják meg, hogy ez a már nem a „nyócker”, hanem Józsefváros, ami újjáépülőben van. Számos feladat áll még előttünk, de sok olyan példaértékű beruházás és fejlesztés megvalósult, ami az országban egyedülálló. Ilyen a Magdolna-negyed szociális város rehabilitációja, az európai díjas Corvin sétány és az egyetemvárost építő Európa Belvárosa Program két milliárdos fejlesztése. Ezek mind-mind hozzásegítik Józsefvárost ahhoz, hogy kitörjön a több évtizedes átokból. Természetesen vannak még problémák, hiszen negyven év sarát nehéz két-három év alatt eltüntetni; de meggyőződésünk szerint, az irány jó.
- A kerület kapcsán megkerülhetetlen téma a közbiztonság kérdése.
-Rengeteget fejlődött ebből a szempontból a kerület. Az ország legnagyobb rendőrségi térfigyelő-kamerarendszerének működtetése mellett, sok lépést tettünk az elmúlt években a közbiztonság javulásáért. Elegendő a hat új rendőrautóra, a rendőrkapitányságon történt 15 milliós informatikai fejlesztésekre, a Lujzai utcai rendőrház megépítésére vagy a mobil rendőrőrsre gondolni. Kétségkívül van még számos tennivaló, ráadásul mostanában új típusú kihívásaink is akadtak, mert az elmúlt időszakban nőttek az idegenrendészettel és a droggal kapcsolatos problémák. Az új rendőrkapitánytól határozottabb fellépést kértünk ezek visszaszorításának érdekében, és az ORFK-tól is kapunk segítséget. A készenléti rendőrség nagy létszámú csapata folyamatosan a kerületben van, és itt is maradnak addig, amíg indokolt.
A közbiztonságot érintően amúgy nehéz viszonyítási pontokat találni más kerületekhez képest, mert bizonyos bűncselekmény-típusok esetében Budapesten nálunk a legkedvezőbb a helyzet. Például a kerületek közül itt a legalacsonyabb az autólopások, autófeltörések száma. Viszonylag kevés a betörés is.
- Közel egy évvel ezelőtt indított harcot a hajléktalanellátás megreformálásáért. Ön hogyan látja, kevesebben élnek az utcán ma, mint egy esztendeje?
- Az utcán élők száma látványosan csökkent, itt a kerületben mindenképpen, azonban még messze vagyunk attól, hogy minden érintett a megfelelő ellátást kapja. Én ezért továbbra is magát a rendszert okolom. Ha a számok világát nézzük, akkor világosan látszik, hogy itt valami nem stimmel. Magyarországon körülbelül – mindent beleszámítva – 10-12 milliárd forint jut évente a hajléktalanok ellátására, ez havonta nagyjából egy milliárd forintot jelent. A KSH adatai szerint tízezer hajléktalan él hazánkban, tehát havonta százezer forint jut egy ember ellátására – megjegyzem, egész családok gazdálkodnak ekkora összegből egy hónapban.
Ami a tavaly fellángolt vitát illeti, remélem, kevesen gondolják azt, hogy emberi jogi szempontok domináltak... Továbbra is elítélem azokat, akik azért küzdenek, hogy emberek élhessenek utcán és ehessenek a kukából, mert hisz joguk van hozzá. Ez a hozzáállás nem rendezi az állapotokat, hanem csak tovább mélyíti a problémákat.
- Hajléktalanszállók, nappali és éjjeli melegedők azért mégis vannak…
- Ez tény, azonban az épp az a gondunk a jelenlegi hajléktalan-ellátással, hogy esetleges. Ha valaki egy hideg téli éjszakán éppen talál férőhelyet és be is engedik, akkor bemehet, ha éppen tud érte fizetni. Ráadásul az utcán élő, nehéz sorsú emberekre ráépült a koldusmaffia is – ez a helyzet tarthatatlan egy európai uniós tagállam fővárosában. Manapság, ha valaki hajléktalan, akkor esélye nincs arra, hogy állandó szállása legyen, hogy találjon egy olyan helyet, ahol nem fél, ahol nem verik meg, nem késelik meg, nem veszik el a holmiját, és nem egy embertelen kombinát, ahol ellátás címén több száz ember zsúfolódik össze a vaságyakon.
- Miben más a kerület saját koncepciója?
- A Baptista Szeretetszolgálattal közösen a Lélek-program keretében egy komplex esetkezelési tervet készítettünk. Tény, hogy ez kisléptékű, de mindenképpen több és más az eddigieknél. Állandó szállást biztosítunk az érintetteknek, munkát is kapnak, és ha megfelelnek a feltételeknek, akkor akár saját lakásba költözhetnek majd. A hajléktalan emberek életéből eltűnt a rendszeresség, a Lélek-házban azonban visszatér a mindennapok rutinja, és ezzel együtt az önbecsülés is: aki korábban az utcán tengődött, ki-be küldözgették szállókról, most minden reggel felkel, megmosakodik, megreggelizik, majd munkába indul. Apróságnak tűnik, de sokat számít.
A magyar sajtó munkatársai gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy mit tesz az önkormányzat a hajléktalanokért. Hát ezt tesszük önként vállalt feladatként, állami normatíva nélkül. Ráadásul azt sokan elfelejtik, hogy azoknak az ellátóknak a feladata ez, akik sok milliárdot kapnak évente az államtól, hogy megoldják. Ők lennének a kérdés igazi címzettjei.
- A szakma hogyan értékelte a programot?
- Összességében jónak tartják, de vannak, akik szerint drága. Egy ember visszavezetése az önálló életbe nem két fillér, ez kétségtelen: a munkabére, az egészségügyi ellátása, a papírjainak a rendezése, a lakhatás rengeteg pénzbe kerül. Ám ennek legalább van értelme, ez az út vezet valahová. Ha a fedél nélküliek egész nap az utcán tengődnek, komoly összegeket emésztenek fel a köztisztasági, közbiztonsági, közegészségügyi kiadások is. Az utcán élők várható élettartama ráadásul jóval alacsonyabb, az átlagnál. Betegebbek, esetleges az orvosi ellátásuk, és többe is kerül. A lakosság rend-, biztonság- és tisztaságérzetéről nem is beszélve. Éppen ezért nem vagyok biztos benne, hogyha modellszámításokat végeznénk, akkor a mostani rendszer jönne ki olcsóbbnak.
- Darázsfészekbe nyúlt akkor is, amikor a józsefvárosi piac ügye került elő. Miért kezdeményezték a piac bezárását?
- Mert abszurdnak tartjuk, ami ott folyik, és az se való egy európai uniós főváros kellős közepére. A piac bejáratánál egyből nekünk szegezik a kérdést: számlát, útlevelet vagy sokkolót kérünk… Nemrég küldtünk egy levelet a MÁV-nak – a cég a telek tulajdonosa -, amelyben részletesen ismertettük a problémákat, és kértük tőlük a bérleti szerződés felmondását. Közlekedésbiztonsági szempontból is meg kellene vizsgálni a környéket: a felújított Kőbányai úton rendszeresen túllépik a sebességhatárt az autósok, sajnos, nagyon gyakoriak a súlyos, sok esetben halálos közúti balesetek is.
- Sokan csak azt engedhetik meg maguknak, hogy ott vásároljanak. Velük mi lesz?
- Ez igaz, de ők sem számláért, útlevélért és sokkolóért mennek oda. Mérhetetlen bűnt követ el, aki a feketepénzeket, az alvilág fegyverkereskedelmét és különböző illegális csempészett áruk bevételeit amögé bújtatja, hogy ez a kispénzű emberek piaca. Azt a termékcsoportot, amit sokan olcsón, elérhető áron keresnek a józsefvárosi piacon, azt egyébként adó- és vámtiszta környezetben, máshol is megtalálhatják. Az önkormányzat üres üzlethelyiségeit fogjuk felajánlani arra, hogy a piacon dolgozó, tisztességesen adót és vámot fizető magyar és külföldi árusok itt a kerületben árulhassák a portékáikat a kispénzű emberek számára.
- Polgármesteri ciklusának félidejéhez ért. Melyek a következő két év célkitűzései?
- A választási programunk kilencven százalékát teljesítettük két év alatt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mostantól kényelmesen hátradőlhetünk; amit vállaltunk, azt végig kell csinálni. Ígéreteink közül adósok vagyunk még a térfigyelő kamerarendszer további bővítésével és kétszáz kerékpártároló kihelyezésével. Szintén a választási ígéretek között szerepelt az Auróra utcai szakrendelő felújítása; ez egy körülbelül egymilliárdos beruházás, ennek jelenleg még keressük a forrásait. Szeretnénk a továbbiakban is komoly összegeket fordítani a közbiztonság javítására, hiszen itt az az alapja mindennek. Emellett a jövőben még több figyelmet szentelünk azokra az apró, bosszantó ügyekre, problémákra, amelyek nem érintik ugyan rendszerszinten a kerületet, de nagyon zavaróak lehetnek. Egy rossz kapualj, egy rács felszerelése, egy padka kijavítása is jelentős változást jelenthet a mindennapok során. A terveink között szerepel a lakosság megszólítása is: hamarosan meg fogjuk kérdezni az itt élőket, hogy a rendelkezésünkre álló időt és forrásokat a saját elképzeléseink mellett, szerintük hogyan osszuk be és mire fordítsuk a következő két évben.