Magyarország egy olyan ország, amely szinte mindent másképp csinál, és mindenki más számára érthetetlen nyelven beszél – mondta Orbán Viktor. „Amikor sírni kellene, a feketehumort hívja segítségül, amikor mindenki más megkönnyebbül, a horizontot kémleli, nem fenyeget-e újabb veszély. Amikor mások kétségbe esnek, csak azt mondja: olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy” - fogalmazott.

Hangsúlyozta: Magyarország másképp kezeli a válságot is, máshogy osztja el a terheket, másfajta alkotmányt farag, másfelé keresi a jövőt. „Nem tartja vissza, legfeljebb bosszantja az értetlenség. Hazánk a maga útját járja” – jegyezte meg. A miniszterelnök elismerésének hangot adva kifejtette: nagyra becsüli azt a munkát, amit a múzeum munkatársai és a kiállítás szervezői végeztek.

A Nemzeti Múzeumot és környékét jellemezve Orbán Viktor úgy fogalmazott: különösen fontos hely ez Magyarország számára, mert a Hősök tere, az oda vezető Andrássy út és a tér két szélén álló múzeumok a magyar nagyság jelképei. „A magyarok úgy gondolják, hogy a nemzet az élők, a már meghaltak és a majdan megszületők közössége” – mutatott rá, hozzátéve: múlt és jelen találkozása ez a tér.

A miniszterelnök kiemelte, hogy épp a válságban van leginkább szükség arra, hogy a maihoz hasonló kiállításokkal megmutassuk: az élet több a létért folytatott puszta harcnál. A kultúra képes megmutatni a nagyságot, és azt, hogy képesek vagyunk a világ élvonalába tartozó események megszervezésére is – hangsúlyozta Orbán Viktor.

„A kultúra nem bokréta a nemzet kalapján, hanem a nemzeti büszkeség záloga” – húzta alá a kormányfő, kifejtve: a kultúra egy nemzet erejének kifejeződése és szellemi kisugárzásának megtestesítője.

Paul Cézanne-ról a miniszterelnök elmondta, hogy autodidakta módon tanulta a festészetet, többször felvételizett a szépművészeti akadémiára sikertelenül, és a későbbiekben is elutasítás és értetlenség fogadta műveit. Azonban, mint ahogyan Orbán Viktor rámutatott: élete végén a művész megérhette, hogy munkáját az értő közönség és a kortárs alkotók – „kalapjukat megemelve” -, elismerjék.

„Cézanne élete arról győz meg bennünket, hogy mégiscsak lehet a világban valami egyensúly, valami érdemek alapján működő libikóka, amely az arra érdemes alkotóknak és nemzeteknek megadja, ami jár nekik. Köszöntjük Paul Cézanne-t Budapesten, nálunk otthon fogja érezni magát” – zárta szavait Orbán Viktor.