Eddig a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkáraként dolgozott, mostantól a sportügyekért felel. Éles volt a váltás?

Az elmúlt 20-22 évben a biztonságpolitika területén tevékenykedtem, de a sport mindig is közel állt a szívemhez. Honvédelmi államtitkárként elsősorban a tartalékos rendszer kiépítésén dolgoztam, amit egyébként még 2001-ben javasoltam először, és büszkén mondhatom, e téren sikerült szembetűnő eredményt elérnünk. 2010-ben csupán tizenhét tartalékos katonánk volt, jelenleg pedig több mint hatezerre tehető a tartalékosok száma. Tevékenységi körömbe tartozott továbbá a tábori lelkészi szolgálattal, a társadalmi-, szak- és érdekképviseleti szervezetekkel való kapcsolattartás és a sportügyek. A honvédség és a sport egyébként szorosan összetartozik, a Budapesti Honvéd Sportegyesület (BHSE) fennállása óta kiváló sportolókat adott a nemzetnek, és büszkék lehetünk rá, hogy a klub sportolói szerepeltek a legeredményesebben a londoni olimpián. Nagy megtiszteltetést jelentett számomra, hogy 2,5 éven át a BHSE társadalmi elnökeként dolgozhattam. 

Mivel töltötte hivatalba lépésének első napjait?

Az átadás-átvétel rendben zajlott, a munka elindult. Elsőként egy új szervezeti rendszert kellett kialakítanom, ezenkívül a költségvetést is takarékosabbá kellett tenni. Eseménydúsan telnek a napok - a sajtó élénk érdeklődése mellett - van feladat bőven, sok, sporteseményen is részt veszek. A közelmúltban Miskolcon az országos felnőtt, kötöttfogású birkózóbajnokságot, Budapesten pedig olimpiai és világbajnok tornászok jelenlétében a Kanyó Éva Emlékversenyt nyitottam meg és adtam át díjakat.

Új tisztségében mely területekre koncentrál?

Magyarországon a Magyar Olimpiai Bizottság felel az egész magyar sportért. Borkai Zsolt képviselő úr a szervezet elnökeként azt nyilatkozta, hogy a MOB a sportvilág parlamentje, hiszen valamennyi sportág képviseltetett a szervezetben. Államtitkárságunk elsődleges feladata, hogy kormányzati szervként a sport felügyeletét, a szakmai és politikai irányítást ellássa. Ezért fogunk dolgozni. A sport a közjó része, a nemzet alapértéke a test művelése. Hiszek benne, hogy sokat tehetünk annak érdekében, hogy változtassunk azon a kedvezőtlen helyzeten, amiben a magyar felnőtt lakosság él, melynek jelenleg csekély, mindössze 9 százaléka mozog heti rendszerességgel.

Orbán Viktor nemrég azt nyilatkozta, az a céljuk, hogy öt éven belül erről a 9 százalékról 20-ra, tíz éven belül pedig 30-35 százalékra emeljék az aktív testmozgást végzők arányát. Már dolgoznak ezen a stratégián? Tudna említeni részleteket?

A hazai tradicionális sportegyesületek megerősítése és támogatása mindenképp szükséges, ugyanis lehetőséget kell biztosítani azoknak a fiataloknak, akik a mindennapos testnevelés hatására versenyszerűen szeretnének sportolni. Emellett több szabadidős és tömegsport rendezvényt kell életre hívni. E téren szerencsére kedvezőek a tapasztalatok. Országos szinten egyre több város, a fővárosban pedig egyre több kerület tart helyi programokat, ahol az emberek kipróbálhatják a nekik tetsző sportágakat. A XI. kerületben például már második alkalommal rendeztük meg a Válassz sportot Újbudán! programot, ami főleg a családosok körében népszerű. Véleményem szerint ez a szemlélet, a sportbarát hozzáállás hiányzott az előző szocialista kormányzati időszakban. Bízom benne, hogy a kormány nyitottsága és szemlélete meghozza a kívánt eredményt, és minél több embert rábír arra, hogy mozogjon többet. Nagy eredmény, hogy a finanszírozás vonatkozásában olyan piaci szereplőket tudtunk bevonni a rendszerbe, akiket korábban az előző vezetésnek nem sikerült, és az öt látvány csapatsportág esetében elképzelhetetlen nagyságrendben tudtunk támogatást nyújtani, amelyből eddig mintegy 33.5 milliárd forint realizálódott.

Milyen eredményt vár attól, hogy szeptembertől három iskolai évfolyamon bevezették a mindennapos testnevelést az iskolákban?

Ez egy nagyon jelentőségteljes intézkedés volt, amellyel a magyar társadalom egészségi helyzetén tudunk hosszú távon javítani. Erre a lépésre égető szükség volt, mivel hazánkban igen gyakoriak a szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve az ezekből eredő halálesetek száma. Minden orvos tudja, hogy a legjobb orvosság a rendszeres mozgás és a testedzés, tehát az egészség megőrzésének egyik fontos alternatívája a sport. Amennyiben gyermekeinket már korán a sport szeretetére neveljük, kialakítjuk bennük a testmozgás iránti igényt, az mindenképpen meghálálja magát a jövőben. A mindennapos testnevelés fontos program, amelyhez nagy reményeket fűzünk, bízunk benne, hogy a tanulókban kifejlődik az igény a napi mozgásra. A sportiskolákban óriási a tettrekészség, rengeteg sportversenyt, vetélkedőt tartanak és ismét elindult a diákolimpiai mozgalom a Magyar Diáksport Szövetség koordinálásával. Ezek az események és a kormányzati törekvések - beleértve például a létesítmények fejlesztését, a stadionok építését, a tornatermek felújítását - mind arról szólnak, hogy a kabinet stratégiai jelentőségű ágazatnak tekinti a sportot. 

Sporteredményeink mutatják hazánk erejét, hogy sokszor még nehéz anyagi lehetőségek közepette is képesek vagyunk sikereket elérni.

Olimpiai bajnokaink számát és teljesítményét tekintve messze felülmúljuk a hasonló nagyságrendű országokat, tehát nyugodtan kijelenthetjük: Magyarország sportnemzet, sportnagyhatalom, azonban fontos, hogy ne elégedjünk meg ennyivel. Sportoló nemzetté kell váljunk. Mindennek van egy nagyon fontos lélektani jelentősége is: az élsport eredményei mindig ösztönző erőt jelentenek a társadalom számára. Trianont követően Klebelsberg Kuno nagy hangsúlyt fektetett az ifjúság sportoktatására. Az iskolákban elindult a mindennapos testnevelés, létrehozták a Testnevelési Főiskolát, célul tűzték ki Budapesten egy nemzeti sport stadion építését. A sportélet fejlődése is hozzásegített ahhoz, hogy a magyar nemzet felemelje a fejét, önbecsülése megerősödjön. A Fidesz-KDNP-kormánynak ugyan nem ilyen motivációk alapján kellett elindulnia 2010-ben, mindenképpen szakítania kellett a szocialisták szemléletével, akik az elmúlt nyolc évben igazából sem anyagi, sem erkölcsi értelemben nem támogatták a hazai sport fejlődését. Szégyenletes, hogy az egykor jobb időket látott sportklubok mennyire lepusztult állapotban vannak. Legtöbbjüket az ötvenes évek óta nem újították fel. Ez is egy szocialista örökség, amin változtatni kell.

Szemléletváltásnak tudható be, hogy egyes iskolákban olimpiai bajnokainkról tornatermeket, sportpályákat neveznek el?

Mindenképpen. Ez kormányzati szándék volt, Balogh Gáborral, a Magyar Diáksport Szövetség vezetőjével együtt én magam is több ilyen eseményen részt vettem. Öröm látni, hogy a gyerekek szinte megrohamozzák olimpiai bajnokainkat, kérdésekkel árasztják el őket, autogramot kérnek tőlük. Nagyon sok iskola jelentkezett erre a programra, ami mutatja, hogy a kezdeményezés jó és tovább kell vinni. A fiatalok nemcsak a televízióban láthatják olimpiai bajnokainkat, hanem személyesen találkozhatnak velük, ami életre szóló élménnyel szolgál számukra. Az iskolák ezzel a gesztussal példaképként állítják be az olimpikonokat a felnövekvő generációknak, a sportpályák, tornatermek pedig nevükben hordozzák, éltetik tovább legjobbjainkat.

Köztudott önről, hogy szereti a harcművészeteket.

Az életem részévé vált a sport, nélküle nem tudnék létezni. Segít fizikai és lelki egyensúlyom fenntartásában, ezért is vallom egyfajta fanatikus lelkesedéssel, hogy a rendszeres testedzés az ember javára válik. Tartást ad, közösségi élményben részesíti művelőjét, még akkor is, ha egyéni sportágat űz. A sport az életre nevel, fejleszti a szellemet, megerősít a küzdeni akarásban. Jómagam nyolc éves korom óta sportolok, testnevelés tagozatos általános iskolába és gimnáziumba jártam. Először a Csepel SC színeiben kosárlabdáztam, ahol csapattársaimmal országos ifjúsági kupát nyertünk 1978-ban. Utána a főiskolán karatéztam, majd a sorkatonai szolgálatot követően kezdtem kung-fuzni, amit húsz éve folytatok. 2008 óta a Parlamenti Sport Egyesület alelnökeként is dolgozom és a Parlament fociválogatottjának aktív tagja vagyok.

Ha már itt tartunk, ön szerint sportolnak eleget a honatyák?

Az Országházra nagyjából ugyanaz jellemző, mint az egész országra. A képviselők mintegy 8-9 százaléka mozog rendszeresen, pedig szerintem a politikusok, közéleti szereplők személyes példamutatása ebből a szempontból is lényeges. Szerencsére a nagy munkaleterheltség dacára vannak, akik aktívan sportolnak. Miniszterelnök úr is sportember, focizik, ami komoly üzenet értékkel bír. Megtiszteltetés számomra egy sportbarát kormányban, sportért felelős államtitkárként dolgozni.

A tartalékos katonák száma folyamatosan bővül. Milyennek látja a honvédek és a tartalékosok fizikai állapotát?

Katonáink fizikai állapota jó, és mentális képességeik is sokat fejlődtek az elmúlt két évben. A szerződésesek évente kétszer adnak kötelezően számot erejükről és állóképességükről, különböző gyakorlatokat kell teljesíteniük adott idő alatt. Én is részt vettem már ilyen felmérésen, személyesen is meggyőződtem róla, milyen szigorúak a követelmények. A tartalékosoknál sem rosszabb a helyzet, mint a hivatásos állománynál. A kormány mindent meg kíván tenni annak érdekében, hogy katonáink edzettek, felkészültek és jó kiállásúak legyenek.

Hetek óta felkapott téma a sajtóban, hogy női kajakosaink közül többen is más ország színeiben kívánnak versenyezni a jövőben. Sportért felelős államtitkárként mi a véleménye erről?

A Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek időben érzékelnie kellett volna a sportolónők döntéséhez vezető problémákat, és meg kellett volna előzniük e sajnálatos helyzet kialakulását. Kiváló versenyzőkről van szó, de az állampolgárság még egy ilyen felgyorsult, globalizálódó világban is szív, kultúra és neveltetés kérdése, amit nem lehet úgy cserélgetni, mint egy klubmezt. A válogatottság nemzeti elköteleződést jelent, ahol a hazaszeretet kérdése is felmerül. Szomorú vagyok a történtek miatt, de egyben bizakodó is. Szeretném, ha a lehető legkisebb veszteséggel tudná Magyarország ezt a helyzetet megoldani.