Nagy Ervin: Az emberi természet sajátja, hogy a körülötte lévő világot szimbólumokkal jelöli meg. Így tesszük érthetővé az ismeretlent, s így teszünk rendet a káoszban. Velünk született igény szerint formáljuk nemcsak testileg, hanem szellemileg is a világot. A szimbólumteremtő képességünk a legemberibb tulajdonságok egyike. De ahogy az univerzumot, úgy annak egy részét, az emberiség nagy kalandját, a történelmet is szimbólumokkal rendezzük érthetővé. Vallási, nemzeti és civilizációs törések mentén. Mert törések léteznek – ha tudomásul akarjuk venni, ha nem.

A múltunk csordultig van történetekkel és szereplőkkel. Hősökkel és bűnösökkel. De ami elmúlt és értékes volt, azt ismét a közösség részévé kell tennünk. Ezért tartunk ünnepeket, megemlékezéseket. Abban reménykedünk, hogy a múltban született közösségi normák ma is velünk élnek. Tovább élnek. Bennünk és gyermekeinkben. A 1956-os szabadságharc ma is fontos értékre tanít meg minket. Hazaszeretetre, önfeláldozásra, küzdeni tudásra.