Csejtei Dezső: ... a holtakhoz való viszony valójában nem az élő ember eltávozása után formálódik meg, hanem már korábban, itt az életben alakot kap. Ha a másik emberhez fűződő viszonyomat korábban a nyers érdek, a bírás hatotta át elsősorban, akkor legalábbis álságos, ha halála után ezt a kapcsolatot a létezés szintjére kívánom áttolni. Sőt, ez a furcsa átváltozás olykor egyértelmű jele a kompenzációnak. S Marcel ezzel a viszonnyal a szeretetnek azt a meghatározását állítja szembe, amelyet drámája egyik szereplőjével mondat ki: "Egy lényt szeretni annyit tesz: te, te nem fogsz meghalni."