Stark Tamás: Rózsás János magányos hős. 18 éves, tehát még gyerek volt, amikor a front mögött, harc nélkül, leventetársaival együtt hadifogságba esett. Idegen országba, egy morális értelemben feje tetejére állított világba került, ahol a nyelvet sem értette. A fiatalember nem tudta, mi volt ellene a vád, és miért ítélték el tízévi rabságra.

(...)

Rózsás János bátor, igaz ember volt, olyasvalaki, aki bízvást elmondhatta Szent Pál apostollal együtt: "A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam..."