"A lelkészi munka az egyik legfelelősségteljesebb és legnehezebb hivatás"

Létrehozva: 2012. november 10., 15:46 | Utoljára frissítve: 2012. november 10., 15:47	nyomtat	küld

A Magyar Testvéri Börtöntársaság mint börtönmissziós és bűnmegelőzési szervezet idén húsz éve, hogy a Magyar Parlament épületében megalakult. November 8-án ünnepi konferenciát tartottak a Parlament Vadásztermében. Roszík Gábor köszöntője, majd Gáncs Péter ev. elnök-püspök kezdő áhítata követte egymást . – A börtönlelkészségnek élet-, család- és országmentő szerepe van – hangsúlyozta Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.

Az eseményen Firtl Mátyás országgyűlési képviselő a Parlament nevében is köszöntötte az egybegyűlteket. Az Ország Háza méltó helyszíne volt a Magyar Testvéri Börtöntársaság húsz évvel ezelőtti megalakulásának, mint ahogyan jelzésértékű az, hogy a jubileumi ülésre is itt kerülhet sor. Sopron és környéke országgyűlési képviselőjeként egy, a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön valamikori elitéltjének a szavait szeretném idézni, amelyeket a sopronkőhidai börtönkápolna-szentelés alkalmával, szabadulása előtt mondott, 2009-ben:

„… Isten közelében vagyok, és vele akarok maradni örökre.  Az Isten nélküli társadalom félelmetes! A tisztaságra, a szeretetre, a jóságra találtam itt. Menedékre leltem. Köszönöm a szeretetet, a jóságot és a türelmet, amit János atyától kaptam. Azt érzem, hogy ember vagyok, és jó ember leszek. Isten minden embert szeret, nem mond le senkiről, és mindenkit képes megváltoztatni. Amíg élünk, mindent újra lehet kezdeni." Megrázó szavai egy elítéltnek. És az, hogy ezeket a közösség előtt kimondta: Isten műve, akinek munkájában eszköze és munkatársa volt az említett János atya, a néhai Szekeres János őrkanonok, ,,szeretettel, jósággal, türelemmel”.

Firtl Mátyás a börtönlelkészi szolgálat fontosságáról, a börtönlelkészek státusának rendezése érdekében többször szólt már az Országgyűlésben. Mint elmondta:  Tette azt a fogva tartottak iránti felebaráti szeretetből, a büntetés-végrehajtási intézmény és rendszer iránti támogató- és segítőszándékból, azzal a meggyőződéssel, hogy a börtön világából kivezető kegyetlenül nehéz visszaúton minden támaszra szükség van.

- A fogva tartottak, az intézmény és a társadalom közös érdeke, hogy a rabság éveit követően a személytelen, idegen és gyakran kegyetlen kinti világban a megértés, a szeretet, a hit erejével is segítsük a visszatérést, a beilleszkedést a mindennapi életbe. Célt adni a jövőre és a jelenre hitbeli támaszt és menedéket is kínálni.

Firtl Mátyás hangsúlyozta: A lelkészi munka az egyik legfelelősségteljesebb és legnehezebb hivatás. Amint egy börtönlelkész társuk megfogalmazta: ez nem ,,csak” hivatás, hanem ,,belső elhívás.” Ezt a belső, Istentől való elhívást éreztem Szekeres János őrkanonok csaknem 20 éves szolgálatában Sopronkőhidán. A börtönlátogatások alkalmával tapasztaltak, a börtönkápolnában tartott szentmisék, az intézetben szervezett programok, a Mindszenthy-emlékszoba avatás mind arról győzött meg, hogy keresztény emberként és közösségként is kötelességünk segíteni a magunk eszközeivel azoknak, akik életük során megbotlottak és ezért életük egy részt
büntetés-végrehajtási intézetekben kell tölteniük. A börtönlátogatásaim során szerzett tapasztalatok alapján meggyőződésem, hogy az Önök 20 évnyi szolgálata a belső elhívás bizonyítéka, hiszen ebben a feladatban csak az elhívottak maradnak meg.

,,A lelkészi út- és példamutatásra a mindennapokban minekünk, esendő embereknek is szükségünk van. Bizony, mindannyiunknak jó tudni, – amit az idézett elítélt már megtapasztalt– : hogy ,,Isten minden embert szeret, nem mond le senkiről, és mindenkit képes megváltoztatni. Amíg élünk, mindent újra lehet kezdeni."  Annál inkább tudatosítani kell ezt a térben bezárt, a mozgás szabadságában korlátozottak számára, mindazok számára, akik büntetésből életvitelüket családjuktól távol folytatják, gyakorta lelki válsághelyzetben"   ,,Az Isten nélküli társadalom félelmetes” - mondta a fogvatartott.   Az Isten nélküli rabság – akár lelki, akár fizikai az - még
félelmetesebb lehet. Ezért  a fogvatartottaknak felbecsülhetetlen és akár életmentő, vagy sorsfordító jelentőségű lehet a kellő időben megadott lelki támasz, az élet valódi értelmét megvilágító hitbeli bizonyosság megtapasztalása.  A fegyházban, a börtönben a lelkészi szolgálat egy olyan szándékot jelent, amit hitünk szerint Isten értékel és segít.Akik ebben a szolgálatban bármilyen részt vállalunk eszközei lehetünk annak, hogy új szándék, új élet születhessen a szívekben: egy másmilyen minőségű szabadság a fogságban. Szabadság a fogságban! - fogalmazott az országgyűlési képviselő.

A Szentírás idézett szavai és a fogvatartott bizonyságtételét együtt idézve kívánta Firtl Mátyás további erőt, egészséget ahhoz a küzdelemhez, amit belső elhívásként a börtönlelkészek vállaltak. Amint Lukács evangélista írta: ,,Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.”  ,,Isten (…), nem mond le senkiről, és mindenkit képes megváltoztatni. Amíg élünk, mindent újra lehet kezdeni”

Ezt követően Roszík Gábor elnök beszámolt a Börtöntársaság elmúlt 20 évi tevékenységéről. Köszöntőt mondott . Az APAC körletről – Magyari Márton ügyvezető – tartott beszámolót, majd Ron W. Nikkel - Prison Fellowship International – nemzetközi szervezet elnöke – köszöntötte az egybegyűlteket.

Csóti András vezérőrnagy úr, mb. Országos Parancsnok, BVOP a büntetésvégrehajtás részéről értékelte a börtönmisszióban tevékenykedők
eredményes és nélkülözhetetlen munkáját.

A délutáni program során Dinnyés József daltulajdonos előadása, majd Bob Payne – börtönlelkész, nyugalmazott főkáplán következett. Katona Csilla kuratóriumi elnök – Magyar Bűnmegelőzési és Börtönmissziós Alapítványtól és Szabó József – a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió nevében mondott köszöntőt.