A lap főszerkesztője, Kókai Péter írásában rámutat arra, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletének tekintetében Szerbia ma hátrább van, mint bármikor az elmúlt másfél évtized során. Emlékeztet arra, hogy eddig vajdasági magyar pártok képviseltették magukat a parlamentben, hol pedig kormányzati szerepkört vállaltak, de a mostani helyzethez hasonló még sohasem volt. A szerb parlament nemzetileg homogén testületté vált, s a nemzetállami eszme paradox módon most, 2004 küszöbén, a milosevici uralom után négy évvel győzedelmeskedett és érte el beteljesülését. Nem a vajdasági magyar pártok tehetnek erről, és még csak nem is a többi kisebbségi vagy regionális párt. A Vajdasági Magyar Szövetség önmagát hozta, végig esélyes volt a parlamentbe való bejutásra, és csak a vártnál nagyobb részvételi arány akadályozta meg ebben. "A vádoló mutatóujjnak közvetlenül arra a választási törvényre kell mutatnia, amely lehetővé tette, sőt, szinte előrevetítette ezt a végkifejletet, közvetetten pedig azokra a politikai tényezőkre, amelyek hagyták ezt a törvényt így, ahogy van" - írja Kókai, aki szerint Szerbiában semmilyen módon nincs megoldva a kisebbségek parlamenti képviselete, s ez példa nélküli egész Európában. A Magyar Szó főszerkesztője szerint a választási törvény "a toleranciát zárta ki a demokrácia csúcsintézményéből". Egy másik írásban az újvidéki lap munkatársa, Sebestyén Imre rámutat arra, hogy a parlamentbe bejutott, demokratikus oldalról való pártok között feszülő mély ellentétek miatt Szerbiára továbbra sem a politikai stabilitás lesz a jellemző. Groteszk helyzet alakult ki: miközben a hágai Nemzetközi Törvényszék két vádlottja - Slobodan Milosevic és Vojislav Seselj - szégyenszemre bekerült a parlamentbe, a kisebbségeknek nincs helye a törvényhozásban. Sebestyén szerint a volt rezsim pártjait "az életszínvonalával, a rendszerváltással elégedetlen, nemzeti büszkeségében sértett Szerbia hívta vissza".

MTI - fidesz.hu