Alexa Károly: Ilyesféle dolgokon merengek, látva a lapok címoldalain, a televí­ziós híradókban és az internetes portá­lokon folyó ellenzéki mozgalmakat, pártosodó törekvéseket, hogy mi akar párt lenni, kik maradnának meg mozgalmárnak, ha így is részt vehetnének a választás „megmérettetésén”, hogy érdemes-e a nevük megjegyzésével kísérletezni. Aligha. Legalábbis egyelőre. Olyan elenyésző támogatottságú csoportozatokról van szó, hogy belátható időn belül nem jósolható nekik nemhogy történelmi, de még pártpolitikai szerep sem, és – momentán? – oly erős az egyedi önérvényesítő rögeszméjük, hogy alkalmi koalíciós összeborulás sem valószínű. A sajtó butasága és korrumpáltsága emel hírértékűvé olyan eseményeket, amelyeknek hatóköre – mondjuk – egy belvárosi sétálóutca harmincméteres szakasza vagy egy éppen csak parlamenti párt „belső feszültsége” valamiféle „koalíciós kényszer okán”.