- A választási rendszer újraszabályozása kapcsán többször elhangzott az a vád, hogy magára szabta a körzeteket a Fidesz. Miért volt szükség egy ilyen mértékű módosításra?

- A választókerületek megváltoztatására két okból is elkerülhetetlen volt. Egyrészt a radikális képviselői létszámcsökkentés miatt, másrészt mert az Alkotmánybíróság megsemmisítette a korábbi választókerületi beosztást tartalmazó minisztertanácsi rendeletet, mivel a társadalmi mobilizáció miatt óriásira nőtt különbségek összeegyeztethetetlenek voltak a választójog egyenlőségének elvével. Volt olyan választókerület, ahol 25 ezren választottak képviselőt, volt ahol 76 ezren, tehát az eltérés mértékét tekintve 300 százalékot meghaladó különbség is előfordult. Ez azt jelenti, hogy két magyar választópolgár közül az egyiknek a szavazata lakóhelyénél fogva háromszor többet ért, mint a másiknak. Ehelyett az új körzetszabályozás arányos, 15 százalék alatti beosztásra törekszik, és csak Somogy megyében van két olyan körzet, ahol 15 és 20 százalék közötti az eltérés, mivel ott – a rendezőelvként kötelező megyehatár átlépés tilalmának megszegése nélkül – lehetetlen volt másként megoldani a körzetek kialakítását. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy az eddigi, a választójog egyenlőségét sértő szabályozás helyett valamennyi választópolgár számára azonos beleszólást biztosító választókerületi beosztás jött létre.

- Gyakori vád az is, hogy „a kormánypártok felé lejtő pályát” alakítottak ki az új szabályozással…

- Nyilván minden körzethatár meghatározásnál felvethető, hogy az adott körzet kialakítása valakinek kedvez, de mivel a megyék jelentős részében három-négy választókerület van, ezért az arányosság elvének megtartásával alig volt mozgástér e területen. A jelenlegi rendszer arányos, és eleget tesz az Alkotmánybíróság azon kitételének is, hogy a választókerületi beosztást törvényben kell szabályozni, továbbá megfelel a Velencei Bizottság elvárásainak is, mely testület utólagos vizsgálatra szerint „a választójogi törvény megfelelő alapját képezi a valódi, demokratikus választások lebonyolításának.” Az ellenzék – a megszokáson túl – azért igyekszik hisztériát kelteni, mert eddig valóban a javukra lejtett a pálya – az MSZP-SZDSZ páros 2002-ben nem szerzett volna kormánytöbbséget, ha a választókerületi beosztás és a listás mandátumok elosztása nem torzít durván nekik kedvezve.

- Miben változik a jelöltállítási folyamat a korábbiakhoz képest?

- A jelöltállítás új szabályairól kevésbé folytak heves viták. Az volt a korábbi állítás, hogy a politikai piacra való belépés nagyon nehéz Magyarországon, és ahhoz, hogy egy párt valamennyi egyéni választókerületben tudjon indulni, még az ötszázalékosnál is nagyobb támogatottságra volt szükség. Az LMP esete jól mutatja a korábbi rendszer által támasztott túlzott elvárásokat, ugyanis 2010-ben ők 7,5 százalék körüli eredményt értek el, ehhez képest a körzetek alig több mint felében tudták a jelöltjeik indulásához szükséges kopogtatócédulákat összegyűjteni. Mostantól a körülbelül 60 százalékkal nagyobb egyéni választókerületek ellenére 750-ről 500-ra csökken az összegyűjtendő ajánlások száma. Mivel a kopogtatócédulák megszűnnek, a jelölteknek az eddigi népszavazások során alkalmazott aláírásgyűjtő ívhez hasonló nyomtatványon kell összegyűjteni az ajánlásokat.

- A legnagyobb vitákat az eljárási törvény körül talán a regisztráció intézménye váltotta ki…

- Ez egy új típusú intézmény Magyarországon, ezért várható volt, hogy heves vitákat fog kiváltani. Ennek ellenére teljesen világos volt a kormánypártok álláspontja a kezdetektől abban, hogy csak akkor lehetne a regisztráció alól mentesíteni a Magyarországon lakóhellyel rendelkező állampolgárokat, ha a választási eljárásban különbséget tennénk magyar és magyar állampolgár között lakóhely, illetve nemzetiséghez tartozás alapján. Azt még az ellenzék is elismerte, hogy a nemzetiségi listákra szavazó, valamint a külföldön élő állampolgároknak regisztrálniuk kell.

- Szabó Máté alapvető jogok biztosa egy korábbi állásfoglalásában többek között azt is megállapította, hogy a lakcímnyilvántartásból 39 ezer ember hiányzik…

- Sőt, ez az állásfoglalás arra is kitért, hogy a valós és a bejelentett lakóhely nagyon sok esetben eltér egymástól. Mindezen felül több százezer olyan állampolgár van, akinek Magyarországon van az állandó lakhelye, de külföldön vállal munkát. Esetükben megkönnyíti a szavazásokon való részvételt az önkéntes névjegyzékbevétel.

- Ezzel szemben mégis az a kritika vetődik fel a leggyakrabban, hogy egy alkotmányos alapjogot szűkít a rendelkezés indokolatlanul.

- Lehet a regisztrációval egyetérteni vagy vitatni a helyességét, de az nem állja meg a helyét, hogy ez az intézmény ne lenne demokratikus. A világ számos demokráciájában a regisztráció évtizedek óta működő intézmény, ettől sem Franciaország, sem Görögország, sem Anglia vagy az Egyesült Államok nem tekinthető antidemokratikusnak. Sőt az említett államok majd mindegyikére valamilyen szempontból a demokrácia őshazájaként szoktak utalni. Önmagában az az állítás, hogy a regisztráció a demokráciára vagy a jogállamra veszélyt jelentene, elfogadhatatlan.

- De ezekben az országokban több évtizedes hagyománya van az önkéntes feliratkozásnak.

- Azokban az országokban is bevezették egyszer és így vált hagyománnyá. Az említett országok közül például Franciaországban és Görögországban létezik lakcímnyilvántartás, annak ellenére, hogy önkéntesen kell feliratkozni a választói névjegyzékbe. Franciaországban – ahol kétségkívül élethosszig érvényes az önkéntes névjegyzékbe vétel – a 70’-es évek végén tértek át az állam által végzett regisztrációról, az állampolgári önkéntességen alapuló névjegyzékbe vételre.

- Miért szükséges a választásokat megelőző 15. napig lezárni a regisztrációt?

- Ahhoz, hogy a névjegyzékbevétel elutasítása esetén kötelezően biztosítandó bírósági jogorvoslat a választások napjáig lezáruljon, illetve a szavazókörökre lebontott névjegyzékeket össze lehessen állítani, legalább ennyi időre van szükség.

- De miért ne dönthetném én el a választás reggelén, hogy szavazok vagy sem?

- A szabályok ismertek, és minden választópolgár megfelelő tájékoztatást fog kapni arról, hogy a választójog gyakorlásának feltétele, hogy aki a választójogával élni kíván, az névjegyzékbe vetesse magát. A választópolgárnak nem arról kell döntenie a választások előtti 15. napig, hogy kire szavaz, még arról sem, hogy biztosan szavaz-e, ha csak a lehetősége fennáll annak, hogy részt kíván venni a választáson, akkor a mintegy 8 hónapos feliratkozási időszak alatt bármikor regisztrál, és utána legfeljebb távol marad a szavazástól.

- Miben változott a kampány szabályozása a korábbihoz képest?

- A hivatalos kampányidőszak lényegesen rövidebb lesz, ötven napra csökken, bár nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy a valós kampány ennél lényegesen korábban kezdődik majd. Ez eddig is így volt – teljesen függetlenül a regisztrációtól. A választásokat megelőző egy év már a kampány jegyében telik. A hivatalos kampánynak abból a szempontból van jelentősége, hogy a világon mindenütt külön szabályozott, hogy a ebben az időszakban pártok miként hirdethetnek az írott és elektronikus médiumokban, vagy például ekkor a választási gyűlésekre is speciális szabályok vonatkoznak, ugyanis nincs bejelentési kötelezettség. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kampánycsend intézménye is megszűnik az eddig ismert formában, ami az internet világában indokolt és kézenfekvő módosítás.

- Ugyanakkor televíziós hirdetést a választásokat megelőző 48 órában mégsem lehet már közzétenni…

- Igen három korlátozás van ebből a szempontból: politikai hirdetést közölni vagy nagygyűlést tartani a szavazásokat megelőző második nap éjfélig lehet, illetve a szavazókörök 150 méteres körzetében kampánytevékenység a választás napján nem folytatható. Ezek ésszerű korlátok. Ettől függetlenül az interneten, illetve a közösségi oldalakon való legélesebb bejegyzések valószínűleg ebben az időszakban lesznek olvashatók.

- Több kritika fogalmazódott meg azzal kapcsolatban is, hogy csak a közmédiában hirdethetnek majd a pártok. Mi indokolta ezt?

- A közmédiumokban minden országos listát állító párt számára egyenlő feltételeket kell biztosítani. Ezzel szemben a kereskedelmi médiában – és itt a két országos, mindenhol fogható kereskedelmi televízióra gondolok - olyan kiemelkedően drága a hirdetések ára, hogyha esélyegyenlőséget szeretnénk és nem adománygyűjtő versenyt, akkor érdemes ezen a területen a hirdetések közzétételét kizárni. Ugyanakkor fontos előrelépés a korábbi szabályozáshoz képest, hogy minden politikai reklámot közlő médiumnak a hirdetési tarifáit közzé kell tennie. Ez azt is jelenti, hogy nincs mód arra, hogy pártok között pártpolitikai szimpátia alapján a hirdetési árak meghatározásakor különbséget tegyenek.

- Mi a helyzet az egyesületek választásokon való indításával?

- A helyzet továbbra sem változott. Itt egy félreértés volt azzal kapcsolatban, hogy mi a viszonya a pártnak és az egyesületnek. Világossá kell tenni, hogy minden párt egyesület, de nem minden egyesület párt. Tehát azoknak az egyesületeknek, amelyek pártként kívánnak tevékenykedni, nyilatkozatot kell tenniük, hogy a párttörvény hatálya alá tartoznak, és ezzel egyidejűleg bejegyeztetik magukat a bíróságon pártként is. Ezt követően pedig a pártokra vonatkozó – lényegesen szigorúbb - gazdálkodási szabályok érvényesek rájuk is. Ez a szabályozás 1990 óta változatlan és ezután is így marad.

- Milyen következményekkel járna, ha ez a kitétel nem szerepelne a szabályozásban?

- Sérülne a választásokon induló szervezetek közti esélyegyenlőség, mivel olyan társadalmi szervezetek is indulhatnának a választásokon, amelyekre a pártokra irányadó lényegesen szigorúbb gazdálkodási és elszámolási szabályozás nem vonatkoznak. Ráadásul e szabályok betartását a pártok esetén az Állami Számvevőszék kétévente ellenőrzi.