Alexa Károly: A mi utcánk végében van az a templomtér, ahova égő gyertyás menetünk elindult – jelezném – kis részkerületünk, Pestújhely egyetlen érdemleges vendéglátó-ipari egységének „helyiségei”-ből (forró tea és kis dramolett Pestújhely alapításáról). A téren három létesítményt avattunk fel mi ,polgárok, himnusszal és katonai tiszteletadással:

– negyvenhat jeles helybéli emléktábláját, a templom körüli fasorban;

– a megújított 1924-es világháborús emlékművet;

– az 1933-as országzászlót, amelyet 1948-ban némileg „átírtak” (hogy megmaradhasson).

Protokolláris esemény volt ez, mi tagadás, ha szívmelengetően emelkedett is, de igazából akkor nyerte el értelmét, amikor utána összeültünk egy kis beszélgetésre, leszármazottak, helybéliek. Patrióták. Hiszen volt kiket megidéznünk az elmúlt 20. századból. Azokat a férfiakat, akik egy szélfútta, zsombékos, világvégi tájat „hellyé” változtattak. Otthonokká, élettérré.