Nagy Ervin: Az egyik legismertebb történetben pedig egy szegény ember három lányát ajándékozza meg titokban, elejét véve ezzel, hogy rabszolgákká vagy prostituáltakká váljanak. Amikor pedig személyére fény derül, lelepleződik jószívűsége, elhárít minden hálát, és arra kéri az embereket, hogy csak Istennek köszönjék meg a segítséget.

A mai Európából, a fogyasztásra programozott gazdasági és társadalmi berendezkedésből egyre inkább hiányzik az önzetlenség. A szeretet, az adakozás, az empátia, a szolidaritás rendszeralapon lett kizárva az életünkből. Mert tudománytalan, mert haszontalan, mert piaci fejlődést gátló tényező. A Mikulás-ünnep hűen tükrözi a változások irányát. Ha kiveszünk belőle minden szellemi értéket, közösségi normát, akkor nem marad semmi. Legfeljebb az egyes termékek vásárlási hajlandóságának növelése. Fogyasztás, minden csodás elem, minden legenda és mítosz nélkül. Piros csomagolású csokoládé, közösségi normák nélkül. Így veszíti el a „szent” jelzőt Miklós püspök, s így válik az ünnep profánná. Mi pedig szellemünkben szegényebbé.