Szabó Anna: Az, hogy négy év leforgása alatt tömérdek tanácsadói szerződés köttetett, azt feltételezi, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kabinetek alatt az állami apparátus valójában félanalfabéta emberekből állhatott, akik legfeljebb kávézni jártak be a minisztériumba, már ha egyáltalán betaláltak a munkahelyükre. Tevékenységük minden bizonnyal egy fabatkát sem érhetett, ezért is kellett külsős cégekre támaszkodni. Így eshetett meg, hogy a dokumentumrendezéstől az iratmegsemmisítésig „bizalmi alapon” kiválasztott vállalatoknak fizetett az állam ugyanazért, amit a köztisztviselők munkaidőben könnyűszerrel elvégeztek volna. A személyzeti osztályok helyett így dolgozhattak aranyáron Kóka János kedvenc HR-cégei, a jogi osztályok helyett külsős ügyvédi irodák, a kommunikációs osztályok helyett pedig PR-ügynökségek. Lehet, hogy egy idő után senki sem vette volna észre, ha egy-egy minisztériumba be sem járnak a kollégák, olyan olajozottan működött a rendszer. A tanácsrendszer.