Boros Imre: Mindenekelőtt azt a kérdést illene feltenni, hogy a közelmúltban játszott-e és milyen szerepet a hitel hazánkban. A válasz egy mára közkinccsé vált mondást idézve: mi az hogy, nagyon is! 2002-2010 között Magyarországon, aki hitelt vehetett fel, tönkremenésig eladósodott. Az állam adóssága a GDP 53 százalékáról a 83 százalékára nőtt, a korábban adósságok nélküli önkormányzatok is ezermilliárdjával vettek fel hiteleket, a háztartások korábbi néhány száz milliárd forintos adóssága is több ezer milliárdra hízott, a hazai tulajdonú cégekről nem is beszélve. Nemcsak belső megtakarításait vette fel az ország, hanem eladósodott a külföldnek is. Erre mondják, hogy nőtt a kitettségünk, amit magyarul inkább függőségnek kellene hívni. A japánok függősége nem nőtt meg, pedig a GDP 200 százalékáig van az államuk eladósodva, de azt megtakarítások fedezik, és pénz jut még arra is, hogy külföldre hiteleket nyújtsanak. Micsoda különbség! A hitelexpanzió vezetett oda, hogy nem a hitelek hiánya, hanem bőséges volta akasztott meg minden fejlődést.