Szabó Anna: A költségvetés jelentős államadósság-csökkentést, a munkahelyvédelmi program végrehajtását, a települések adósságának átvállalását, a rezsicsökkentést, a kisvállalkozók adóterheinek lefaragását, valamint a rendezett pénzügyi viszonyok fenntartását egyszerre vállalja. Más szóval azt, hogy csak annyit költhet az ország, amennyi bevétele van. Eddig ér a takarónk. (...) Ebben a helyzetben merő cinizmus Szekeres Imre kritikája, miszerint nőtt az éves adósságszolgálat összege. Igen, nőtt, de azért, mert Veres Jánosék annak idején ilyen visszafizetési ütemezéssel kötötték meg a nemzetközi óriáshitel-szerződést. Józsa István, az MSZP gazdasági megmondóembere a költségvetési vitában pedig egészen odáig merészkedett, hogy azt állította: „Magyarországnak gazdaságpolitikai fordulatra van szüksége: ehhez az MSZP új gazdaságpolitikája egy reális kilábalási alternatívát kínál, amely nem megszorításokra, szemfényvesztésre és populáris politizálásra épít.” Jól hallottuk? És vajon merrefelé található a szocialisták vagy az Együtt 2014 alternatív költségvetése vagy egyéb ötlete? Amelyik egyszerre tartaná az előírt hiánycélt, és törlesztené az adósságot? Ne keressék, úgysem találnák.