- Ön a földtörvényt „a magyar agrárium alaptörvényének” nevezte. Mit értett ez alatt?

- A termőföld a magyar mezőgazdaság, sőt az egész magyar nemzet szempontjából meghatározó jelentőségű. Földterület nélkül nincs ország, így a mezőgazdaság sem létezhet földtulajdon, földbirtok, földhasználat nélkül. A földtörvény tervezete meghatározza, hogy a termőföld nemzeti kincs, az Alaptörvény pedig lehetővé fogja tenni, hogy kétharmados törvényi szintű szabályozása legyen.

- Miért ragaszkodnak ahhoz, hogy sarkalatos legyen a földtörvény?

- Korábban azt kifogásolták, miért nem kétharmados a földtörvény, hiszen jelentős témát szabályoz. Most pedig nyilván megszólalnak az ellenérdekeltek is. A sarkalatos törvény sarkalatos mivolta azt jelenti, hogy hosszú távra alkotjuk meg a szabályokat és jelöljük ki a fejlődési irányokat. Eszerint megvédjük a földvagyont a kül- és belföldi spekulánsoktól, illetve lehetővé tesszük, hogy a földvásárlásra csak a földművesek kapjanak kitüntetett lehetőséget. A földtörvény biztosítja, hogy kizárólag az adott településen élő vagy helyben gazdálkodó magyar földművesek vásároljanak, béreljenek földet. Ez végre eldönti azt az 1100 éves vitát, hogy kié is a föld, melyre így egyértelmű választ adhatunk: a föld a helyben lakó földműveseké lesz.

- Vannak, akik nem értik ezt a kijelentést…

- Támadtak már bennünket baloldali sajtóorgánumban amiatt, miért állítunk olyan képtelenséget, hogy a föld 1100 éves vita tárgya, pedig a pusztaszeri országgyűléstől kezdve az Aranybullán, a parasztfelkeléseken át a jászkun redemptio-n keresztül az 1848-as jobbágyfelszabadításig minden a földről szólt. A föld mindig vitatéma volt. A földtörvény kimondja: földet az vásárolhat, aki megműveli. Mindezt állami eszközökkel kell segíteni, így biztosíthatjuk hosszú távra a földvagyont a mezőgazdaság számára és az abból élők megsegítésére. Ezért is fontos, hogy a sarkalatosság erősítse ezt a megoldást. Biztos vagyok benne, hogy az Országgyűlés támogatni fogja szándékunkat, és egy olyan földtörvényt tudunk elfogadni, ami hosszú évtizedekre meghatározhatja a magyar vidék arculatát és jövőjét.

- Említette, hogy a földtörvény célja az agrár-középosztály megerősítése és a családi gazdaságok támogatása. A birtokhatárok kialakítását is e gondolat jegyében képzelik?

- Mindig vita övezi, mi minősül kicsi vagy nagy földterületnek. Van, akinek már 30 hektár is elegendő, de van olyan is, akinek még a 2000 hektár is kevés. Egyértelműen fogalmazunk, amikor azt mondjuk: 100 négyzetmétertől 50 hektárig kisbirtokról, 50-300, illetve 500 hektárig – attól függően, hogy a családtagoknak mennyi tulajdonuk van – középbirtokokról, családi gazdaságokról, efölött pedig, 1200 hektárig bezárólag, nagybirtokról beszélünk. A főszabály szerint jelenleg ennyi a tulajdoni plafon. A határértékekkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, de amennyiben azt mondanánk, legyen 100 hektár a családi gazdaságok maximuma, akkor nem erősítenénk, hanem gyengítenénk a középbirtokosokat. Volt olyan javaslat is, hogy legyen csupán 300 hektár a limit, de szerintünk ez sem biztosítaná megfelelően a növekedés lehetőségét, hiszen sokan már most az említett határérték közelében vannak. Az előírás esetükben csak gátolná a további erősödést.

- Lát esélyt arra, hogy módosuljon a birtokmaximum?

- Mint említettem, jelenleg 1200 hektár a plafon, de vannak kivételes esetek. Ide sorolható a kényszerhasznosítás és a saját tagoktól bérelt föld is. Támadták már a tervezetet, s van, aki a kényszerhasznosításból vizionál latifundiumokat, óriásbirtokokat. Ez a feltételezés alaptalan, mivel elég nehéz elképzelni, ha valahol 5-10 hektár föld felszabadul, akkor abból majd valamilyen nagybirtok áll össze. Aki ilyenekre gondol, valószínűleg nem olvasta el alaposan a koncepciót, illetve kiforgatja azt. Az elméleti mellett gyakorlati akadályai is lehetnek a korlátlan birtoknövekedésnek, ugyanis a tervezet szerint az adott birtoktól számított húsz kilométeres körben élő földművesek vásárolhatnak majd földterületet. Arra vonatkozóan is érkeztek javaslatok, hogy az 1200 hektáros korláthoz képest legyen egy abszolút határ, ezeket majd meg kell vitatni. Nagyon fontos számunkra, hogy Magyarországon működőképes legyen a mezőgazdaság, a családi és a nagygazdaságok megőrizzék versenyképességüket, ugyanakkor az őstermelők is életképesek maradjanak. Az állattartó telepeknél különösen indokolt, hogy plusz területekkel rendelkezzenek, de hasonló helyzetben vannak például a vetőmagágazat szereplői is. Az erről szóló vitát most folytatjuk le, a földtörvény társadalmi vitája pedig május óta zajlik. Bízom benne, hogy mielőbb konszenzusra juthatunk minden tekintetben.

- Mit szól ahhoz a felvetéshez, miszerint egyszerűbb volna egy az egyben átvenni a francia földtörvényt?

- Akik ilyeneket képzelnek, ne csak tanulmányokat meg újságcikkeket olvassanak, hanem magát a jogszabályt is. Nem másolhatunk le más országok jogrendszeréből kódexeket. Teljesen más a francia jog, amelybe beilleszkedik az ottani földügyi szabályozás, és más a magyar.  Az adott országban születő törvények illeszkednek az ottani gyakorlathoz, bírósági rendszerhez és viszonyokhoz. A franciáknál a zsebszerződés nem jelent olyan nagy gondot, mint nálunk, ahol egy egész iparág alakult arra, hogy kijátssza a törvényi előírásokat. Ha egy olyan ország szabályozását vennénk át, ahol a zsebszerződés nem jelenik meg problémaként, akkor biztos, hogy megmaradnának a kibúvók. Mi megtaláljuk a gyakorlati megoldásokat a zsebszerződések kiszűrésére. A Büntető törvénykönyv (Btk.) szerint, aki ilyen szabálytalan földügylet résztvevője, egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Ezenkívül a földpiacon az államnak elővásárlási joga van, zsebszerződés-gyanús ügyleteknél elsőként veheti meg az adott földterületet. Egy külön stáb dolgozik azon, hogy minden lehetséges kiskaput lezárjunk. Össze kell gyűjtenünk a vita valamennyi használható, konstruktív elemét, és be kell építenünk a törvénybe. Sőt, azoknak a vitáknak az eredményeit is, amelyeket már korábban a dánok, franciák, osztrákok lefolytattak, hogy a helyben lakó gazdálkodók tudják megvásárolni és használni a földet, ne pedig azok, akik befektetési célpontnak tekintik.

- Miként biztosítja a törvény, hogy csak magyar földművesek vásárolhassanak, vagy bérelhessenek termőföldet Magyarországon?

- A jövőben a földvásárlás hatósági engedélyhez lesz kötve. Először egy földbizottság fogja véleményezni a szerződést. A testület megvétózhatja az adás-vételt, ha úgy találja, valami gyanús ügylet van a háttérben. Amennyiben a bizottság nem él kifogással és továbbengedi a dokumentumot, a hatóság egy engedélyezési eljárás keretében vizsgálja meg az összes körülményt, és utána adhatja ki az engedélyt a vásárlásra. A földhöz jutásnak van egy másik módja is. Sokszázezer hektárnyi olyan kisparcellás terület - például zártkert, szőlőskert, egykori hobbikert - található az országban, ahol nem kell hatósági engedélyezés. Ezeket az állam az önkormányzati szabályozásnak átengedheti, ami által lehetővé válik a gazdálkodók számára, hogy földet vásároljanak, amit akár zöldség-gyümölcs, dísznövény, vagy szőlő termesztésére is használhatnak. Biztosítanunk kell az utánpótlást a magyar mezőgazdaságban, ezért a fiatal gazdáknak kiemelt pozíciót biztosítunk a földek bérlésénél, illetve elővásárlásánál.

- Hogyan zárja be a kaput a földtörvény a spekulánsok és az ingatlan befektetők előtt?

- A földtörvény előírja a művelési kötelezettséget, amit a hatóság helyszíni szemle keretében fog ellenőrizni. Vannak olyan előhaszonbérleti, haszonélvezeti szabályok, melyek esetében külön vizsgáljuk, miként tegyük őket megkerülhetetlenné. A földvagyon bevallására vonatkozó rendelkezéseket is be akarjuk építeni a jogszabályba azért, hogy mindenki nyilatkozatot tegyen arról, mennyi földje van. Ezáltal könnyebben lesz ellenőrizhető a jövőbeli vagyongyarapodás, mert lesz mihez viszonyítani.

- Az önbevallás bevezetése megakadályozhatja a zsebszerződések létrejöttét?

- Igen, hiszen az önbevallást kizárólag a telekkönyvi tulajdonos tudja megtenni. Ez a felmérés voltaképpen egy „pillanatfelvétel” arról, kinek mennyi földje van, amihez képest bármilyen földvagyoni elmozdulást meg kell tudni magyarázni. Tehát kizárja, hogy utólag előkerüljenek olyan, megsárgult papírra írt szerződések, amelyeken még szinte meg sem száradt a dátum. Abból indulunk ki, hogy ami törvénytelen volt, az később se lehessen törvényes, tehát azok, akik úgymond zsebszerződéssel szereztek földtulajdont, törvényszegők és soha ne lehessenek telekkönyvi tulajdonosok. Velük szemben a földjog és a büntetőjog eszközeivel is eljárunk.

- Nagyobb szerepet szánnának az állattenyésztésnek a családi gazdaságokon belül, különösen az őshonos fajták tartására vonatkoztatva. Miért tartják ezt fontosnak?

- A növénytermesztés és az állattenyésztés egészséges aránya 50-50 százalék, ami sajnos felborult az elmúlt években. Jelenleg körülbelül 65-35-ös arányban oszlik meg. Célunk, hogy ezt folyamatot megállítsuk és visszafordítsuk. Az elmúlt két évben stabilizáltuk a szarvasmarha- és a tejágazat helyzetét. A juh-, kecske-, és baromfiágazat állapota is sokat javult, jelenleg a sertéságazat küzd a legnagyobb problémákkal, melyek megoldására az agrártárca kiemelt figyelmet fordít. Elkészült a sertésstratégia, amely a genetikai állományjavítást, a takarmányozást és a termelésszervezést is magában foglalja, s amelynek végrehajtására 2,6 milliárd forint áll rendelkezésre. Remélem, néhány éven belül elérhetjük a kitűzött célt, s a sertésállomány létszámát a duplájára, azaz hatmillióra növeljük.

- Miként segíthet a tárca az állattartókon, akiknek egyre növekvő takarmányárakkal kell szembenézniük? 

- Az aszály és a takarmányhiány egyenes következménye, hogy csökken az állatállomány. Az aszály nem ritka jelenség Magyarországon, amire fel kell felkészülni. Öntözőprogramot indítunk, egyszerűsítettük az öntözési feltételeket is. A termelők, jószágtartók pedig a takarmány tárolásával, szárazságtűrő növények termesztésével előzhetik meg az esetleges krízishelyzeteket. Szerencsére a piaci feltételek kedvezőek, a magyar termékek keresettek s a jószágtartóknak is megvan a kellő szakértelmük a boldogulásra. Mindenesetre az biztos, hogy kell néhány jó év a magyar mezőgazdaságnak ahhoz, hogy a termelők megerősödjenek anyagilag; legyen egy olyan biztonsági tartalékuk, amivel túl tudják élni a nehéz periódusokat. Javította a helyzetet az elmúlt két és fél évben az agrártámogatások gyorsított kifizetése és a piacszerzés is, de további lépések szükségesek. Növelni kell a feldolgozási szintet és a vágópontok számát. A gazdapiacok egyértelműen bizonyították, hogy a kistermelői feldolgozás hasznos: nagy a kereslet a kézműves húsárukra, tejtermékekre, melyek közvetlen értékesítése a termelők számára pluszbevételt jelent. A konyhakertek, az őstermelők, a családi gazdálkodók és a nagyobb cégek egyaránt a mezőgazdaság részei, ami csak akkor lehet eredményes, ha arányosan fejlődik. Minél több élelmiszert állítunk elő, annál több embernek tudunk megélhetést nyújtani. Miközben arról hallani, hogy egyre kevesebben élnek meg a mezőgazdaságból, tavaly 11 ezerrel nőtt az agráriumban foglalkoztatottak száma. Mindez bizonyítja: ha intenzívebben, magasabb hozzáadott értékkel dolgozunk, akkor növelni tudjuk a foglalkoztatást az agráriumban. 

- A tárca kinyilvánította, hogy a jövőben sem enged az uniós agrártámogatások jelenlegi szintjéből. Nehéz harc elé néznek? 

- Épp a költségvetési küzdelem derekán vagyunk, még semmi sem dőlt el a Közös Agrárpolitikát illetően, de biztos vagyok benne, hogy lesz megállapodás, mert a mezőgazdasági termelés nemcsak Magyarország, hanem az egész unió számára fontos. Hazánk a stabil mezőgazdasággal rendelkező országok közé tartozik: erős agrárpolitikában érdekelt. Célunk és érdekünk, hogy megmaradjon a források jelenlegi szintje.