Meghatódva voltam olvasva közleményeteket, lobogva mely volt írva meg ifjonti hévvel. Melyet legfeljebb KISZ-kerülő életkoromban láttam éfijú KISZ-titkárok arcán, akik a nép egyszerű fiai voltak és egyszerű vállalatvezetők, hír- és vezérigazgatók lettek később.
De térve a tárgyra, melyet próbálok fejteni kifelé az előző párt-nemzedék által és a tiáltalatok is használt pártállami bikkfanyelven, melyen a mai napon egy közleményt fogalmaztatok meg, talán legyen látva a tiáltalatok termelt írástok.
Meg ha engednétek idézni:
''A Fiatal Baloldal-Ifjú Szocialisták közleménye
A Fiatal Baloldal-Ifjú Szocialisták országos szervezete értetlenül áll az elmúlt hetek fő médiatémái előtt: mindenek előtt azt furcsállja, hogy a Fidesz és a sajtóorgánumoknak látszó polgári körök: a Magyar Nemzet a Hír TV - nem kevés fantáziátlanságról tanúskodva - leginkább a kormánytagok lakóingatlanaival foglalkozik. Gál J. Zoltán kormányszóvivő közölte a napilap illetékes újságírójával, hogy nem vett fel kedvezményes hitelt az új lakására - már csak azért sem, mert az információforrások közelében lévő bennfentesként etikátlan lett volna, ha így tesz. Az újságíró ennek ellenére az olvasókat félrevezetve elferdítette a tényeket.
A Fiatal Baloldal szerint senkinek sem lehet érdeke, hogy a napi politizálás megjelenjen a magánélet különböző szintjeire, másfelől igencsak elgondolkodtató, hogy egyeseket az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt öt hónappal az izgat leginkább, hogy a kormányszóvivő éppen hol lakik, vett-e fel hitelt, ha igen, akkor hol és milyen feltételekkel.
Véleményünk szerint egy hírtelevíziónak és egy országos napilapnak küldetésének kellene éreznie az állampolgárok felkészítését a közeljövő kihívásaira.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás egy mérföldkő az ország életében, semmi nem lehet előbbre való, mint a lakosság megfelelő tájékoztatása annak előnyeiről, hátrányairól.''
Kedves baloldali barátaim!
Én hivém már aztat a rendszernek változása után, hogy a magyart csak bikkfanyelven mekegő kommunista apparatcsikoknak a szovjet megszállókkal együtt a napjai meg lesznek számlálva, a ruszkik el lesznek menve, ők meg el lesznek bocsátva. Meg látom döbbenve, hogy nem van így. Nemcsakhogy el nem tűntek, de ifjabb nemzedékeket is jellemez nyelv-nemismeretük.
Mert, ha szabad magyarra váltani, engedtessék meg, hogy kimondjam: értelmezhetetlen mondatszörnyeteg az, hogy
''senkinek sem lehet érdeke, hogy a napi politizálás megjelenjen a magánélet különböző szintjeire''.
A napi politizálás egyébként, kedves ifjúbalosok, megjelenik a szabad országok sajtójában, igaz, nem a magánélet ''szintjeire'' jelenik meg, hanem ''szintjein''. Olyannyira, hogy egy brit, svéd, olasz vagy portugál, de akár egy jobban szituált szváziföldi vezető politikus, ne'adj Isten, miniszterelnök, azonnali és csúfos bukását kockáztatná, ha államtitkot csinálna abból, hogy hol tölti a szabadságát.
A magyar nyelv anyanyelvi, sőt ''napi felhasználói'' szintű ismeretében sem tudom értelmezni azt, hogy '' egy hírtelevíziónak és egy országos napilapnak küldetésének kellene éreznie'' bármit. Az ugyanis, hogy a termelésnek le kellene nekije mennie, meg hogy a KISZ-nek több küldetésének kellene lennie, értelmetlen pártzsargon, a magyar nyelvtan szabályainak, a nyelv logikájának lábbal tiprása. Nem beszélve arról, hogy az Európai Unió nem afféle marxista-leninista eszmerendszer, amelynek terjesztése bárkinek is a ''küldetése'' volna. Az uniós csatlakozással belépünk egy piaci- és vízumrendszerbe - egy olyan rendszerbe, melyhez, legalábbis jelenlegi összetételében, kultúránk és hagyományaink kétségtelenül közelebb állnak, mint a KGST nevű, magántulajdont vallásos irtózattal elvető, ázsiai dominanciájú, a háború után ad-hoc jelleggel, ráadásul erőszakkal összetákolt gazdasági konglomerátumhoz, melynek léte és története elválaszthatatlan a szocializmus és a szocialisták világától, történelmétől. Így, bárhogy szépítjük, az ifjúszocialistákétól is. Mely okból kissé visszatetsző számunkra, hogy azok kérjenek számon tőlünk valami rosszul értelmezett, penzumszerű, lelkes bizantizmust, akiknek eszmerendszere mindössze a KGST-re, e csúfos módon összeomlott, koncepciótlan gazdaságtörténeti torzszülöttre futotta.
Döntsék el az andragógusok, a felnőttoktatás szakértői: egy bizonyos életkor fölött érdemes-e még olyasmiket tanulgatni, hogy mennyire fölösleges az ''egy mérföldkő'' szóösszetételben az ''egy'' szócska használata. Azt viszont talán a Magyar Nemzetnek és a Hír TV-nek kell eldöntenie, hogy mi az, amiről a lakosság tájékoztatása előbbre való. Bizony szép volna, s Leninnek, Sztálinnak kedves, ha a Magyar Nemzet soha nem számolt volna be Medgyessy titkosügynöki múltjáról, Juhász, vagy éppen Gál J.Zoltán ingatlanügyeiről. Helyette kis, színes anyagok jelentek volna meg, ilyen címekkel: ''Az apósom tegnap nyitott cukrászdát Bécsben'', ''Az uniós államban hatállyal lemondott az adatmásolási botrányba keveredett pénzügyminiszter'', illetve ezer bocsánat, az állampolgárok adatainak ilyen szintű lemásolása ugyanis az EU-ban elképzelhetetlen.
Véreim, Magyar Ifjúszocialisták! Az EU-ban még nem tudják, mi vár rájuk. Magyarország belépésével egy olyan állam lesz az unió tagja, ahol a rendőrspiclitől a titkosügynökig mindenkire fényes jövő vár, a múltat ugyanis itt végképp eltörölték. Olyan állam, ahol a puszta véleménynyilvánításért rendőrök fognak le vasággyal együtt negyvenkilós fiatalembereket, miközben százhúsz kilós, aranyláncos maffiózók dübörögtetik parkoló járműveik motorját a megállni tilos tábla alatt, a csúcsforgalom közepén. Olyan ország, ahol pusztán egy tüntetésen való részvétel elegendő ahhoz, hogy a rendőrök összeverjék az embert, s ahol a nemzeti színű pántlika viselete elég ahhoz, hogy az embert szép csöndesen eltanácsolják a munkahelyéről.
Büszkék lehettek erre az országra: azok ''építették'', akiknek a nyomdokába léptek. Úgy tűnik, méltó utódok lesztek a szocialista Magyarország építésében-szépítésében (ugye ilyeneket szerettek olvasni?) Azért ne feledkezzetek meg azokról sem, akikkel építtettek. Ez az ige nemcsak alakjában szenvedő. Azok az emberek, akiket az értelmetlen gyárkolosszusok felépítésére, majd lebontására kivezényeltek, s közben kiforgatták őket földjeikből, vagyonukból, emberi méltóságukból, azok még emlékeznek egyre-másra. Néha kérdéseket tesznek föl, melyek nem minden esetben az európai uniós csatlakozásra vonatkoznak.
Mi ezekre a kérdésekre is megpróbálunk választ adni.
Udvardy Zoltán, Magyar Nemzet
mno.hu - fidesz.hu