Zsebők Csaba: A múlt század első évtizedeiben ennek a tüneményes világnak a megteremtése egyszerre számított sajátosan magyar és nagyon is európai teljesítménynek. Nem véletlen, hogy többször tapasztaltam: nyugati turisták a rozoga metrón azért zötyögnek el a Határ útig, hogy lássák a részben Kós Károly által megformált Wekerlét. És a különleges látványosságként számon tartott, népi szecessziós stílusú „telep” ma is él, elevenen lüktet. Nem ritkán járok arra, hiszen ott praktizál egy jó hírű és tisztességes fogászdinasztia. Egy-két séta alatt simán felmérhető, hogy egyes házakban módosabb polgárok élnek, ám szegényebbek ugyancsak akadnak jócskán a wekerlei lakosok között. Bárhogy is van, az egyik legnagyobb magyar miniszterelnök és gazdaságpolitikus, Wekerle Sándor nevét viselő városrészre szerencsére nem úgy kell gondolnunk, mint például a regényes Szepesség egynémely hanyatló kisvárosára.

Kispest szépséges „telepe” nem csupán az emlékeiből él, hanem, látható módon, napjaink lokálpatrió­táinak ötleteiből, munkájából is.