Lázin Miklós András: Cinke kopog az ablakomon. Az apró tollgombolyag egy rigó társaságában türelmetlenkedik az üvegfal előtt.
A jószágok parányi gombszemeikkel a könnyű függönyön át nézelődnek befelé, s kitartóan követelik, hogy szolgáljam ki őket. Pavlovi reflexként ugyanis a korábbi években megszokták – ha telente autó parkíroz a hegy tetején álló házikó előtt, akkor előbb-utóbb mindig megtelik az etetőjük. Most pedig üres, s ők éhesek. Összedugták hát buksi fejüket, s deputá­ciót menesztettek az odabent lakó torzonborz alakhoz, lesz szíves fölkelni, s kiszolgálni igényeiket.