Megyeri Dávid: Miért kell epés megjegyzésekkel kísérni azt, ha képesek vagyunk az államadósságot folyamatosan apasztani? Miért nem nagy teljesítmény, hogy végre elérhető közelségbe került a 2004-es csatlakozasunk óta velünk szemben fennálló túlzottdeficit-eljárás megszüntetése? Hogy immáron harmadszor is három százalék alá visszük a költségvetési hiányt, és ezt már az irányunkban pozitív részrehajlással semmiképp sem gyanúsítható Európai Bizottság is elismeri? És miért nem hatalmas eredmény, hogy miközben mindenfelé csökkentik a fizetéseket, nálunk növekszik január elsejétől a minimálbér, továbbá a nyugdíjak, szociális juttatások is emelkedhetnek? Vagy talán az sem rekordfejlemény, hogy miközben mindenütt nőnek a rezsiköltségek, mifelénk tíz százalékkal zsugorodnak a gáz-, a villany-és a távhőszámlák? A neoliberális massza-értelmiség mégis vállalkozik a lehetetlenre, és mindenről megkísérli elhitetni, hogy misztikus módon a lakosság kárára válik, az emberek isszák meg majd a levét. (...) A pohár üres felének nézése mára összliberális betegség lett, és kórosan elhatalmasodott rajtuk.