Körmendy Zsuzsanna: 1999. február 4-én tartotta meg Orbán Viktor az ország első évértékelő beszédét. Szokatlan volt ez akkor, hiszen a rendszerváltozás utáni kormányok egyike sem élt ilyen lehetőséggel, a szocializmus évtizedeiben meg aztán végképp nem volt szokás az ígéretet a megvalósulással szembesíteni. A Horn–Kuncze-kormánynak pedig, különösen a Bokros-csomag után, nemcsak hogy nem állt érdekében előállni egy számvetéssel, de vezető politikusaik lényétől merőben idegen szerep lett volna bármilyen szembenézés önnön teljesítményükkel. Amiből nem tudunk jól kijönni, oda be sem megyünk, nagyjából ez volt a kormányfilozófiájuk, úgyhogy senki ne mondja, hogy olyan nekik sosem volt. A szabad demokratáknak pedig végképp nem állt érdekükben számba venni az ígéretek és teljesítések arányát (lásd: négyes metró), hiszen ők mindent tökéletesen csináltak, míg csak kámforrá nem változtatta őket a különös Kárpát-medencei atmoszféra. (Ha időben melegebb éghajlatra kerülhettek volna, sok minden másként alakul.) Medgyessy Péter volt a szocialisták közül az első, aki megsejdítette, nem rossz ez az évértékelés, hatalmas a sajtója. Kőbe vésendő mondandója színterét áttette a Parlamentbe. A lámpalázas miniszterelnök érezte, hogy döntésével útelágazáshoz ért, háromszor is rányomta a gázt gyémántos szavaira, még szerencse, hogy nem kocsival volt.