Sinkovics Ferenc: Éhségmenet Baranyából is? Megkapó dolog, biztosan felébreszti a társadalom tagjainak szolidaritását, azaz sajnáljuk a baranyai éhezőket, együtt is érzünk velük, kérdés persze, hogy mit is tehetnénk ezentúl értük. Az Ormánság – ez Baranya megye déli sávja – sokkal szegényebb, mint az a szabolcsi országrész, amelynek neve a nyomorúság szimbóluma lett a hazai közbeszédben. (...) Egy olyan régióról beszélünk, ahol a szociálliberális kormányzás idején még a vasúti menetrendet sem sikerült a munkába indulók napirendjéhez igazítani. (...)  Az ottani kevés vállalkozók egyike azt mondta, kénytelen bezárni a cégét, ha nincs vonat, nincs szállítás, hisz nincs pénze arra, hogy kamionokat vegyen. A MÁV lassan mindent felszámolt már évekkel ezelőtt. Járt még a kis piros motorvonat, de minden más pusztulásnak indult, ami a vasúthoz kötődött. Ezek voltak a szociálliberális kormányzás utolsó rohamai az Ormánság ellen. Innen, Baranyából, amelyre ránehezedett a Toller László irányította Pécs gazdasági visszacsúszása is – amit sokan Toller és Gyurcsány rossz viszonyának tulajdonítottak –, nem nehéz éhségmenetet szervezni. Tönkretesszük, aztán fellázítjuk. Nagyon régi, ismert baloldali recept ez. Rögtön látni, hogy nem az éhezőkről szól  ez a menet.