– Mintha mostanában másképpen nem szeretné Magyarországot a Nyugat. A korábbi nagy sajtóhadjárat elmúlt, s mintha inkább csak bizottsági vagy uniós elöljárói szinten ráncigálnák a kabátunk ujját.

– Ebben van igazság. Nem akarom azt mondani, hogy szélcsendben vagyunk, de mindenesetre a sajtóhadjárat most nem ránk irányul. Az Euró­pai Bizottságban valóban vannak olyanok, akik nem néznek jó szemmel Magyarországra, de nem a teljes bizottság. Az EB-nek vannak olyan tagjai, akik kimondottan haragszanak hazánkra, mint Neelie Kroes vagy Viviane Reding. Az EB többi tagja azonban vagy nem foglalkozik velünk, vagy nem is érdekeljük őket, semlegesek. A túlzottdeficit-eljárás megszűnése e folyamat végét jelzi, az alapok felfüggesztése pedig nem történt meg. Ugyanakkor az Európai Tanácsban ha nem is kimondottan szövetségeseink, de vannak, akik támogatnak bennünket. Biztos, hogy kell még kellemetlenségekkel számolnunk. Elsősorban az EP részéről, mert a liberálisok és a zöldek még nem adták fel a reményt, hogy felfüggesszék Magyarország szavazati jogát a tanácsban, de szerintem erre sem kerül sor. Az emberjogi bizottságban, ahol az ehhez kapcsolódó, az egykor még portugál kommunista Rui Tavares-féle határozatnak a megvitatása folyik, csúszik az ügy. Valószínűleg erről lesz még egy nagy vita a nyár elején, azt követően pedig kezdődik a választási kampány. Akkor pedig már nem hazánkkal foglalkoznak majd, hanem saját újraválasztásukkal.

– Miként kell Budapestnek ebben a helyzetben viselkednie?

– Az, amit a magyar kormány csinál, teljesen helyénvaló. Amikor tényleg van jogilag korrigálandó, akkor azt korrigáljuk, ha mégsem, akkor azt mondjuk: elnézést, de mi nem látjuk a problémát. Erre a baloldalnak az a válasza: lehet, hogy jogilag minden rendben van, de szellemében nem. Akkor hát foglalkozzanak a szellemekkel. Menjenek el a kísértetek házába. Sajnálom, de tulajdonképpen itt érnek véget a jogi beavatkozási lehetőségek, és itt kezdődik a politika világa.

A teljes interjút a Magyar Hírlap csütörtöki számában olvashatják.