„Ma, 2013. február 16-án, halálának 50. évfordulóján itt állunk a Lajtha-emlékszoba és kiállítás megnyitóján, és végre joggal reménykedhetünk abban, hogy ez a nagy alkotó, tudós, és sokak elé példaképül állítható, igaz ember végre elfoglalja az őt megillető helyet a nemzeti kultúrában” – mondta ünnepi beszédében Hammerstein Judit.
Az ünnepélyes eseményt követően konferenciával és koncerttel emlékeznek a zeneszerzőre, akit Franciaországban Bartók és Kodály mellett a harmadik „nagy magyarként” emlegettek. Lajtha László, akit 1955-ben – a magyar zeneszerzők közt elsőként – a Francia Akadémia tagjává választottak, zeneszerzőként egyedi nyelvezetet alakított ki. Népzenekutatóként főként a hangszeres népzene és vallásos népénekek gyűjtése jelentős, de az 1972-ben megindult hazai táncházmozgalom alapvető forrásanyaga is az ő széki gyűjtése volt.
Lajtha személyes tárgyai, dokumentumai nagy részét mostanáig a Hagyományok Háza őrizte, néhány darab pedig az örökös, Lajtha Ildikó tulajdonában volt. E tárgyak, kiegészülve könyvtárának darabjaival, most letéti szerződéssel a Zenetudományi Intézethez kerülnek, így biztosítva a hozzáférést a Lajtha-kutatók és a zenerajongók számára az életmű életben tartásához.