Nem állíthatjuk, hogy ez volt a résztvevők eredeti forgatókönyve, de most nagyon úgy fest, hogy húsz évvel az első koalíció után a szemünk előtt köttetik az új, XXI. századi MSZP-SZDSZ szövetség, hiszen az Együtt 2014 körül az egykori liberális pártot fémjelző neveket találhatunk, néhány gyurcsányistával kiegészülve. Kérdés ugyanakkor, hogy e szervezetek ma milyen erőt képviselnek: alkalmasak-e egy 2014-es választási győzelemre, vagy inkább csak a biztos politikai túlélés lehet a céljuk?

Az MSZP léte Gyurcsány Ferenc kormányzása következtében 2009-re minimum kérdésessé vált. Mesterházy Attila komoly munkával képes volt lényegében egyben tartani pártját, megakadályozni szétesését, amely a Jobbik előretörése ellenére a legnagyobb ellenzéki erő, ezért joggal bízhat abban, hogy a váltópárti logika alapján egyszer miniszterelnök (vagy legalábbis győzelemre esélyes miniszterelnök-jelölt) lehet. Az MSZP súlyos gyengülését mutatta viszont, hogy sokszor maguk is elismerték, egyedül nem győzhetik le a Fideszt, ráadásul a többi ellenzéki erő elhatárolódásával is meg kellett küzdeniük.

A másik résztvevő, Bajnai Gordon sokáig lebegtette politikai szerepvállalását, a nyilvános színre lépés nem sikerült rosszul, pár hét alatt azonban megmutatkozott, hogy személye nehezen választható el Gyurcsány Ferenctől és a volt kormánypártoktól. Nem volt kész forgatókönyve, hetekré lebontott terve, így erősödése is megakadt. Mostanra a jelek szerint mindkét fél felismerte, hogy szüksége van a másikra: Bajnai hozhatja az SZDSZ volt szavazóit, az MSZP szervezeti hátteret, országos politikai hálózatot nyújthat. E kettő együtt a múltban elég volt már választási győzelemhez. Kérdés ugyanakkor, hogy az egykor meglévő országos, a legkisebb faluban is létező szocialista politikai hálózat - ami nélkül nehéz lenne győzni 2014-bén - létezik-e még.

Lesti Árpád írását a Magyar Nemzet keddi számában olvashatják.