Valóban az. Az egyik szervező szerint "a törvénytelenséggel született Tilos Rádió nemcsak szenteste, nemcsak advent idején gyalázott meg keresztény jelképet, szentet és vallást, hanem időnként szubkultúrába süppedő, közerkölcsöt romboló megnyilatkozásaival folyamatosan életben tartotta a keresztények és a keresztény erkölcs iránti gyűlöletet". Így van. A tüntetők követelték, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület mondja fel a műsor-szolgáltatási szerződést a Tilos Rádióval. Igazuk van. Többen skandálták, hogy "Elég volt!". Elég volt, bizony. Elhangzottak beszédek is, némelyik keményebb volt, némelyik visszafogottabb. A tüntetők annak tapsoltak, aki jobban tetszett nekik. Ez így természetes.
Aztán néhány ember elégetett egy izraeli zászlót.

Ez viszont tilos.

Izrael Állam zászlaját természetesen el lehet égetni demonstráció gyanánt. Miképpen az Egyesült Államok, Izland vagy Andorra zászlaját is. Ha tehát valakinek nem tetszik Izrael, az Egyesült Államok, Izland vagy éppen Andorra kül-, esetleg belpolitikája, akkor kivonul valahová, ha külföldi a tiltakozó, akkor vélhetően nevezett országok nagykövetsége elé, ha honos állampolgár, akkor a legközelebbi térre, felolvas, táblát tart és zászlót éget.
Nem túl színvonalas megjelenítése az egyet nem értésnek, az igaz, de volt már ilyen, és lesz is ilyen.

A Tilos Rádió előtt tartott tüntetés nem tartozott azon demonstrációk sorába, ahol izraeli zászlót lehetne égetni. A Tilos Rádió műsorvezetőinek megnyilvánulásai és az általuk kiváltott felháborodás Magyarország belügyeinek részét képezik. Akkor is, ha az ilyen stílusú, a magyarságot és a kereszténységet sértő, megalázó odamondogatások kétségkívül hosszú zsinórra fűzhetők már fel. Ezek ellen tiltakozni kell. A szóba jöhető tiltakozások száma nem kevés. Az izraeli zászló elégetése azonban nem tartozik közéjük, az bizonyos.

Az izraeli zászló nem magától sétált oda a tüntetésre. Nem is azért volt ott, mert jelenléte elkerülhetetlen volt, mint például egy olyan tiltakozó felvonuláson, amely Izrael Állam kül- vagy belpolitikáját minősíti. A Tilos Rádió előtti demonstrációra azt a zászlót oda kellett vinni. Hogy az illető, aki magához vette, provokátor volt-e, vagy egy kóros antiszemita, azt nem tudni. A válasz érdekes lehetne, de ilyen kérdésekre soha nincs válasz, ezért vagyunk kénytelenek magát a jelenséget definiálni. Elégettek egy izraeli zászlót, vélhetően antiszemita indulatból. És ez már a szervezők felelőssége. Ne csodálkozzanak tehát, ha tüntetésük egészére ez a jelenet nyomja majd rá a bélyegét.

A jogi és a morális kategóriák nem mindig fedik egymást. Az engedély nélküli hídblokád utolérhető volt jogi eszközökkel, még akkor is, ha morálisan akár indokoltnak is tarthatjuk. A zászlóégetés jogi normákkal nem szankcionálható. Egy izraeli zászló elégetése Magyarországon, egy belpolitikai indíttatású eseményen azonban semmilyen morális normának nem felel meg.
Antiszemita uszítás, semmi más.

Ezért tilos.

Ha valaki tehát egy belpolitikai demonstráción okvetlenül zászlót akarna égetni, hát gondolkozzon egy kicsit, és álljon el a szándékától. Mert ha mégis ragaszkodna a tervéhez, akkor a magyar zászlót kell elégetnie.

Magyar Nemzet, 2004. január 12.