A Mansfeld Péter teremben Kollár József igazgató köszöntötte a megjelent vendégeket, köztük Wittner Mária országgyűlési képviselőt, 56-os halálra ítéltet, Csepel Díszpolgárát, Morovik Attila alpolgármestert és kerületi általános iskolák (Kék, Kölcsey, Móra) tanulóit.

A megemlékezés alkalmából Baranyi Dániel szakközépiskolás diák Faludy György: Búcsú Recsktől című verséből adott elő részletet. Ezután Wittner Mária országgyűlési képviselő, 56-os halálra ítélt, Csepel Díszpolgára beszédében a kommunizmus áldozataira emlékezett. Elmondta: „Ma pontosan azért vagyok itt, hogy figyelmeztessek azokra a kegyetlen embertelen évekre, amikor a jelszó azt súgta, hogy nem vagyunk kötelesek elszámolni a múlttal. Kegyetlen korszak volt, de aki túlélte, aki egyenes gerinccel állt fel, azt ma már ma nem tudják megváltoztatni. Az elmúlt 30-40-50 évben hamis akkordok csengtek ebben az országban történelmünk kapcsán. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy megismerjétek az 1945 utáni megszállás éveit. Ti fiatalok építitek a jövőt, mi lassan kimegyünk az életből. Pontosan ezért kell ez a figyelmeztetés, hogy tudjatok különbséget tenni és elgondolkodni bizonyos szavak értelmén. Tudjatok látni, értelmezni s magatok eldönteni, hogy a sorsotok merre vitt. Az ok okozati összefüggések gondolkodására kell megtanítani az embereket. Negyven éven keresztül meghamisították a történelmet, de most is hangsúlyozom, hogy az igazságra előbb-utóbb mindig fényre derül”.

Wittner Mária az 1956-os forradalom krónikásainak és igazmondóinak nevezett, Csics Gyula és Kovács János gyermeknaplójából idézett részleteket, majd a könyveket körbeadta az iskolásoknak megtekintésre. Ezt követően szólt a recski haláltábor szörnyűséges emlékeiről, a szökési próbálkozásokról, a munkatáborok iszonyatos embertelenségeiről, majd az 1956-os forradalom döbbenetes kivégzéseinek pillanatairól. Az országgyűlési képviselő kiemelte: „Erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy a holtak nevében szóljak”. Búcsúzóul az Országgyűlésben  2001-ben elhangzott Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára írt beszédéből idézett, felelevenítve az utolsó üzenetet a siralomházból.